2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához

2.5.1. Gazdagítás, dúsítás

2.5.1.1. Gazdagítási modellek

A gazdagítás kiindulási pontjaiul szolgáló Kaplan-féle elvek mellett fontos, hogy legyen egy keret is, amely összefogja ezen elvek gyakorlati megvalósítását. Több, szisztematikus gazdagító programmodellt fejlesztettek ki (Feldhusen, 1998), mint például a Renzulli és Reis (1986) által kifejlesztett Gazdagító Triád/Forgóajtó modellt, Treffinger (1986) Individualizált programtervező modelljét, a Feldhusen és Kolloff (1979, 1986), valamint Moon és Feldhusen (1994) által támogatott Purdue háromlépcsős modellt, a Renzulli (1994) által bemutatott tehetségfejlesztési modelleket, valamint a Betts (1986) által kidolgozott Autonóm tanuló modellt. E modellek mindegyike átfogó keretet jelent a tehetséges fiatalok részére kidolgozandó azon programokhoz, amelyek alapvetően gazdagító természetűek. Tekintsünk át ezek közül néhányat vázlatosan, mivel mindegyik szolgál tanulságokkal a gyakorlati gazdagító programok kidolgozásához.

Következő fejezet: >>> 2.5.1.1.1. A Renzulli-féle gazdagító modell