A tehetség kézikönyve

2.5.1.1.4. A Betts (1986) által kifejlesztett Autonóm tanuló modell

Világszerte elterjedt a Betts-féle modell, amely arra tesz kísérletet, hogy egyrészt eleget tegyen a tehetségesek tanulmányi, szociális és emocionális szükségleteinek, miközben az önállóság vagy autonómia célját tűzi ki maga elé, hogy a tanulók felelőssé váljanak saját tanulmányaikért. A modell fontos szerepet szán annak, hogy a tanuló (1) figyelmet fordítson önmagára mint tehetséges egyénre, valamint a programlehetőségekre; (2) gazdagító gyakorlatokban vegyen részt, például vizsgálatokban, kulturális tevékenységekben és terepgyakorlatokon; (3) szemináriumokat látogasson a futurizmusról, problémákról és vitás kérdésekről; (4) a tanulási készségeket, pályaválasztási ismereteket és interperszonális képességeit egyénileg fejlessze; valamint (5) mélyreható vizsgálatokat folytasson csoportos projektek és mentorálás keretében. Ez a modell különösen erősen összpontosít a tehetséges diákok egyéni fejlődésére, így az egyéni fejlesztési tervek készítéséhez is támpontul szolgálhat. A modellnek az előbbiekkel összhangban 5 dimenziója van: (1) Orientáció, (2) Egyéni fejlődés, (3) Gazdagítás, (4) Szemináriumok, (5) Mélyreható vizsgálatok. Lásd a 2.5.1.1. ábrát!

2.5.1.1. ábra. A Betts-féle Autonóm tanuló modell

A modell orientáció dimenziója megadja a diákoknak, tanároknak, vezetőknek és szülőknek a lehetőséget, hogy kialakítsák a tehetség, intelligencia, kreativitás fogalmainak alapjait, valamint a potenciál fejlesztését. A tanulók többet tudnak meg önmagukról, képességeikről, és arról, mit kínál számukra a program.

A modell egyéni fejlődés dimenziója lehetőséget kínál a tanulók számára kognitív, emocionális, szociális és fizikai készségeik fejlesztésére, valamint az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges tudás és attitűd fejlesztésére. Az ebbe a dimenzióba tartozó területekhez sorolhatók a diák inter-/intraperszonális fejlődésének aspektusai is.

Az ALM gazdagítási dimenziója arra koncentrál, hogy alkalmat biztosítson a tanulók számára olyan tartalmak felfedezésére, amelyeket a mindennapi tanterv nem tartalmaz. Kétféle megkülönböztetés van ebben a dimenzióban. Az első az, amelyet a tanár végez a hagyományos tantervvel, a második az, amelyet a diák. A tanulás legmagasabb szintje akkor valósul meg, amikor a tanuló szabadon választhatja meg és tanulhatja a tartalmat saját stílusában.

A modell szeminárium dimenziója lehetőséget ad a diákok három-öt fős csoportjainak, hogy kutassanak egy témában, előadják eredményeiket az osztálynak és más érdeklődőknek, és értékeljék a prezentációt a diákok által kiválasztott és kialakított kritériumok szerint.

Az ALM mélyreható vizsgálat dimenziója lehetővé teszi a diákoknak, hogy kövessék érdeklődésüket egy hosszú távú csoportos vagy egyéni mélyreható vizsgálaton keresztül. A terveket a tanulók fejlesztik ki, a tanárral/közvetítővel, a tartalom szakértőjével és a mentorokkal együttműködésben. Ezek után a terveket gyakorlatba ültetik át és végrehajtják úgy, hogy a megfelelő időpontokban prezentációkat tartanak, egészen a projekt befejezéséig. Végül egy záró prezentációra és értékelésre kerül sor, érdeklődőkből és résztvevőkből álló közönség előtt.

A modell legfőbb tanulsága számunkra: egyéni fejlesztő programok nélkül nem képzelhető el, hogy a tehetséggondozás korszerű célkitűzései megvalósíthatók pedagógiai gyakorlatban (vö. Balogh, 2016, 2017). Az Autonóm tanuló Modell olyan alapelveken nyugszik, amelyek fontos szerepet kell, hogy kapjanak a mindennapi fejlesztő munkában is, a tehetség kibontakoztatásához ezek elengedhetetlenek. Nagy hangsúly helyeződik az egyéni kognitív, emocionális, szociális és fizikai tulajdonságok fejlesztésére (további részletek: Balogh, 2012).

Következő fejezet: >>> 2.5.1.2. A gazdagítás gyakorlati eszköztára a fejlesztési folyamatban