2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához

2.5.2. Gyorsítás

2.5.2.2. Kutatási érvek a gyorsítás mellett

A hazai gyakorlat hatékonyabbá tételéhez fontos részletesebben is áttekinteni a külföldi kutatási eredményeket (vö. Benbow, 1998; Reis és Renzulli, 2010). Habár a gyorsítás alkalmazása mindig is egyenetlen volt – és továbbra is a gazdagításhoz viszonyítva –, ez nem mondható el a gyorsítást alátámasztó empirikus kutatásokról. A gyorsításról megjelent hatalmas mennyiségű szakirodalom számos áttekintése (pl. Benbow, 1991; Gallagher, 1996) és metaanalízisei (Kulik és Kulik, 1984, 1992) egyértelműen kimutatták, hogy a gyorsítás mind hosszú, mind rövid távon jól működik. Az évtizedek alatt végzett kutatások egyértelműen bizonyították, hogy a gyorsítás a „legjobb gyakorlat” (Benbow, 1991). VanTassel-Baska (1989, 25.) kijelentette: „Minden intervenció közül, amelyet az iskolák a tehetségeseknek nyújtanak, a kutatások a gyorsítást támasztják alá a leginkább.” Az intellektuálisan tehetséges diákok, akik évfolyamléptetésben vesznek részt, ugyanolyan jól teljesítenek, mint a tehetséges, de idősebb, már abba az évfolyamba járó diákok; majdnem egy éves előnyt mutatnak továbbá a tehetséges, ugyanolyan korú, nem gyorsított társaikkal szemben (Kulik és Kulik, 1984).

Arra a kérdésre a válasz, hogy a gyorsítás negatív hatással lenne a diákok szociális és emocionális fejlődésére, a kutatásokra alapozva egyértelműen nem. Nincs arra utaló bizonyíték, hogy a gyorsítás elvonná a diákokat a szociális és emocionális fejlődéstől. Sőt, a gyorsításban rész vett diákok és szüleik pozitívan vélekednek a gyorsításról. Keating (1979, 218.) jól jellemezte a szituációt: „Ami a szociális-emocionális aggodalmakat illeti, ideje eloszlatnunk őket, hacsak, illetve amíg nem kerül elő szilárd és megbízható bizonyíték, amely valódi veszélyre utalna a jól működtetett programokban” (vö. Neihart, 2007; Steenbergen-Hu és Moon, 2011). Hangsúlyozandó persze, hogy a szakszerűen, minden szempontból jól működtetett programok esetében igaz az, hogy a gyorsítás nem okoz zavarokat a tehetséges fiatal fejlődésében.