2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.1. Mi a „terület”, és miért fontos ezt figyelembe vennünk a tehetséges személyek fejlődése és fejlesztése szempontjából?

2.6.1.3. A terület megragadásának nehézségei

Az emberiség tevékenységrendszere felmérhetetlenül gazdag; így még csak feltételezésünk sem lehet, hogy hányféle területen lehet tehetséges valaki. A tehetség és a területek viszonyával kapcsolatosan azonban így is tehetünk néhány axiomatikus megállapítást.

Mindenekelőtt azt, hogy nincs tehetség nem létező és a fejlődés egy adott pontján még nem is megalkotható területen. Például a 12. században a technikai tudásrendszerek és lehetőségek olyan távolságban álltak attól, ami a mai Formula 1-es autóversenyzéshez kell, hogy ezen a területen akkor még senki sem lehetett tehetséges, és nem is volt esélye arra, hogy azzá legyen. Ugyanígy: 3000 évvel ezelőtt nem lehetett volna valaki DNS-kutató vagy informatikai zseni.

Amikor azonban a feltételek már elvileg adottak, akkor a tehetséges teljesítmények egyik lehetséges változata éppen egy új tudásterület megalkotása. Az új területek létrehozásához gyakran a már meglévő területek kombinációja, integrációja szükséges. Ilyen például az örökléstan, amelynek esetében a terület tudományos tanulmányozásának megteremtéséhez a DNS felismerésére volt szükség, amihez viszont az kellett, hogy Watson és Crick a biológiai-fizikai kémia területét tudják integrálni. Vagy ilyen az asztali tenisz és a lábtengó ötvözéséből létrehozott új sportág, a teqball.

Fontos alapvetés az is, hogy nincs olyan terület, amelyben ne lennének tehetségek. Minden emberi tevékenységterület rendelkezik olyan mérhető paraméterekkel, amelyek mentén a teljesítmények összevethetők, vagy ha nincsenek ilyen mérhető paraméterek, akkor is rendelkezik egy olyanféle benső logikával, amely mentén több-kevesebb bizonyossággal vagy szubjektivitással, de legalábbis ideiglenes érvénnyel azonosítható, hogy egy személy, egy csoport tevékenysége mennyiben járul hozzá a terület minőségének alakulásához. Mivel az emberi képességek különbözők, az egyes emberi cselekedetek különböző minőségűek, ezért minden tevékenységterületen lesznek olyan személyek, olyan teljesítmények, akik és amelyek tehetségesnek nevezhetők, legyen szó az ejtőernyőzésről, dobostorta-készítésről, hőtanról, vallási tanításokról, mellkassebészetről, szőnyegszövésről vagy idegennyelv-elsajátításról. Ugyanez egyben azt is jelenti, hogy ha egy társadalomban, egy iskolában új tudás- és tevékenységterületeket nyitnak meg, akkor azokon új tehetségek (is) fognak megjelenni, illetve részben a már más területeken tehetségesnek mutatkozók fognak oda is átvándorolni.

Mindezek az általános alapvetések azonban nem mentenek fel minket az alól, hogy megpróbáljuk konkrétabban megnevezni vagy legalábbis meghatározni, hogy mik is tehát a területek tehetség szempontjából. Csakhogy itt éppen az emberi tevékenységrendszerek szövevényessége és ezek viszonyrendszerének összetettségei miatt elakadunk.