A tehetség kézikönyve

2.6.4.1.1. A tehetséges tanuló felismerésének lehetőségei a kémiaórán

Kiket tekinthetünk kémiai tehetségnek? Nehéz megmondani, hiszen a tehetség fejlődik, változik, ezért célszerű inkább tehetségígéretekről beszélni.

Felmérések alapján a kémiát tanító tanárok egy kérdőívre (Dávid és Bóta, 1999) adott válaszai szerint a tehetséges tanulók legfőbb ismérvei az átlagosnál nagyobb érdeklődés, a motiváltság és a kíváncsiság.

Az első kémiaóráinkon a fenti tulajdonságok felismerése jelentheti az első, legfontosabb kapaszkodót. A tantárgy iránti érdeklődés felkeltésének egyik legcélravezetőbb módja a kísérletezés. Érdemes az első óráktól kezdődően tanári demonstrációs kísérleteket bemutatni, az egyszerűbbeket a tanulókkal otthon is elvégeztetni. Tanári gyakorlatomban az önálló kísérletvégzés terén évről évre sikeres próbálkozás – az oldatból történő kristályosítás, kísérletek pezsgőtablettával, galvánelem készítése gyümölcsből, PET-palack vizsgálata stb. – otthon történő elvégeztetése (Bohdaneczky Lászlóné és mtsai, 2015).

Egyszerű önálló feladatok, melyek motivációs ereje igen nagy. A jelenségekkel mélyebben foglalkozó, az összefüggéseket meglátó tanulókra érdemes figyelni, hiszen kreativitásuk, megfigyelőképességük átlagostól eltérő fejlettsége itt már megmutatkozhat.

A tehetséges tanulók számára képességeik kibontakoztatásához többlettudást kell biztosítani. A módszert, mely segítségével ez megvalósítható, gazdagításnak nevezzük. A módszerek pedagógiai vonatkozásairól Balogh László (2008) és Gyarmati Éva (2007) írásaiban bőséges információkhoz juthatunk.

Az alábbi tanításmódszertani technikák tapasztalataim szerint osztálykereteken belül is megfelelően alkalmazhatók a tehetséges diákok felismerésére és fejlesztésére, miáltal a mindenkinek nyújtott alaptudás mellett megfelelő többletismerethez juttatjuk őket.

A differenciálás módszere az egyik gyakran alkalmazott eljárás. Példaként kiemelném a különböző munkatempóra épülő feladatmegoldás fontosságát. A módszer lényege az, hogy a tanulók fokozatosan nehezedő feladatsort kapnak, melyet saját tempójukban oldhatnak meg. A tehetséges diákok így nem várnak az osztálytársaikra, és gyorsabban haladhatnak. Kémia számolási feladatok megoldása során, gyakorló és számonkérő órákon alkalmazhatjuk. Az oldatok tömegszázalékos összetételének meghatározásakor például az egyszerű képletbe helyettesítést követően megkérdezhetjük egy adott töménységű és mennyiségű oldat elkészítésének lehetőségét két ismert koncentrációjú oldat összeöntésével.

Ha megpróbálunk nehézség, bonyolultság szerint a feladatokban választékot biztosítani, akkor hamar kiderül, hogy melyik tanuló a jó problémamegoldó, és ki szereti az ilyen kihívásokat.

Az alapokról történő indulás módszerében a tanórai differenciálást a kötelező és ezen felül az ajánlott kémia tananyag feldolgozása jelenti, melyek a tankönyvekben olvasmányként vagy érdekességként megtalálhatók. Az ilyen óraszervezés segíti a tehetséges tanulókat a többlettudás megszerzésében.

Az egyéni feladatadást is egyfajta, a gyakorlatban sokszor alkalmazott differenciálásnak tekinthetjük. A kiválasztott tanuló önállóan dolgoz fel egy, a tananyaghoz kapcsolható témát. A feladat elvégzéséről az órán ad számot, melyet a tanár értékel. Itt a tananyaghoz kapcsolódó többletismeret – kémiatörténet, tudósok élete, érdekességek, új eredmények, adatok gyűjtése, stb. – feldolgozásáról lehet szó, kihasználva a könyvtárak, illetve az internet adta lehetőségeket.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.4.1.2. A kémiából tehetséges tanulók más intézményekből történő kiválasztásának lehetséges módszerei