2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek

2.1.1. Tehetségmodellek mint a fejlesztő programok kiindulási alapjai

2.1.1.3. A klasszikus tehetségelméletek bemutatása

2.1.1.3.2. Mönks tehetségmodellje

Visszatérve a tehetségmodellekhez, a legismertebb ezek közül Mönks nevéhez köthető, melynek vázlata a 2.1.5. ábrán látható. A tehetség a motiváció, kreativitás, kivételes képességek metszete abban a társas közegben, melynek fontos összetevői a család, iskola és a társak.

2.1.5. ábra. Mönks tehetségmodellje (Mönks és Ypenburg, 2011, 20.)

A feladat iránti elkötelezettség fogalmát mások a motiváció szinonimájaként használják, ahogy Franz Mönks – aki személyes jelenlétével hosszú éveken át segítette, s a mai napig segíti a magyar tehetséggondozást – is ezzel helyettesíti, és akaraterőt, szorgalmat, kitartást, munkában való elmélyülést ért rajta. Mönks (2011) művében számtalan példával illusztrálja a tehetség észlelhető viselkedéses jeleit, a gyermek és a társas környezet interakcióját, az iskolai és iskolán kívüli tehetséggondozás formáit, s kitér egy, a gyakorlati pedagógiai munkában rendkívül fontos tényre: a rendkívüli tehetség egyben sérülékenységet is jelent! Mönks a tehetségfogalom körüli, korábban említett polémiára adott szakmai válasza: „a tehetséggondozás egyenlő a mindenki számára biztosított azonos fejlődési esélyekkel” (Mönks, 2011, 73.).

Következő fejezet: >>> 2.1.1.3.3. Tannenbaum csillagmodellje (1983)