2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.8. A zenei tehetség felfedezése és fejlesztése

2.6.8.3. A zenei tehetség kibontakozását befolyásoló tényezők

2.6.8.3.4. Az intézményes zenei nevelés szerepe

A nemzetközi gyakorlatban ritkaságszámba megy, hogy mint hazánkban, az óvodákban a gyermekeket tervszerű zenei fejlesztésben részesítik. Az óvodai zenei nevelés jelentőségét nem lehet túlbecsülni! Az iskolába lépő gyermekek zenei teszteredményei egy USA-beli vizsgálatban (Shuter és Dyson, 1982) azt mutatták, hogy a célzott fejlesztésben korábban nem részesülő gyerekek teljesítménye sokkal alacsonyabb, és hátrányukat fejlesztőprogram hatására is csak 5–6. osztályos korukra sikerült behozni. Az óvodai zenei nevelésnek a zenei képességek mellett a tanuláshoz szükséges elemi készségek fejlődésére gyakorolt hatását hazánkban Janurik (Gévayné, 2010; Janurik és Józsa, 2016) kutatásai tárták fel.

Az egyes országok iskolarendszerének a zenei neveléshez való viszonya rendkívül nagy eltéréseket mutat (vö. Szőnyi, 1988; L. Nagy, 2003). Vannak országok, ahol kizárólagos egy-egy zenepedagógiai módszer alkalmazása. Ezek közé tartozik hazánk is, ahol Kodály koncepciójára épül a tanterv, vagy a német nyelvterület, ahol Orff módszere egyeduralkodó. A másik megközelítés szabad kezet ad az iskoláknak a módszer megválasztásában. Nem folytak olyan átfogó vizsgálatok, amelyek a PISA-mérésekhez hasonlóan az egyes országok zenei nevelésének hatékonyságát hasonlítanák össze a zenei képességek kialakításában. Kijelenthető azonban, hogy a zenei kogníció magasabb szintjét a formális oktatás fejleszti ki (vö. Turmezeyné és Balogh, 2009).