2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.8. A zenei tehetség felfedezése és fejlesztése

2.6.8.4. A zenei tehetség és képességek fejlesztésének neuropszichológiai háttere

Köztudott, hogy a zene a jobb agyféltekéhez köthető, éppúgy, mint az érzelmek, a bal agyfélteke pedig a beszédért és általánosságban az analitikus gondolkodásért felelős. Az egyre finomodó eljárások árnyalják a képet, és hosszan sorolhatnánk az egyes zenei tevékenységekkel megfeleltethető agyi területeket (vö. Peretz és Hébert, 2000), ám témánk szempontjából fontosabb, hogy az agyi aktivitást nagyban befolyásolja az egyén tanulási tapasztalata. A tanult zenészek agyában más területek lépnek működésbe adott zenei tevékenységnél, mint a képzetleneknél. Mivel a képzettek tudatosabban viszonyulnak a zenéhez, ezért náluk a bal agyfélteke végez el bizonyos feladatokat, ami az amatőröknél a jobb agyféltekében történik. Az emberi agy nem statikus, zenei képzés hatására nemcsak az agyi feldolgozás helye változik, hanem a zenészek agya anatómiailag is különbözővé válik, így például a két agyféltekét összekötő corpus callosum, az ún. kérgestest megvastagszik. Bár anatómiai különbségek markánsabban alakulnak ki a gyerekkori tapasztalatok hatására, azonban a plaszticitás felnőtt korban sem múlik el. A hangszerjátékhoz szükséges motoros készségek és finommotoros reflexek fejlődése viszont eltér ebből a szempontból: gyerekkorban rendkívüli változásokra képesek az agy ezen területei, ám bizonyos életkor után az elmaradt tanulás itt pótolható a legnehezebben. A hangszertanulás ezért okoz nehézséget a későbbi életkorban. Tanulságos végiggondolni, hogy vajon miért nehezebb, illetve könnyebb bizonyos hangszerek játékának megtanulása felnőttkorban. Gellrich (2001) szerint a legkönnyebb az énektanulás, mivel az ehhez szükséges motoros készségeket – a gégefő, a nyelv, az ajkak mozgatását – a beszéd során folyamatosan alkalmazzuk. A fúvós hangszerek szintén kevesebb nehézséget okoznak, hiszen a légzés szabályozása is ismerős feladat. Az igazi nehézséget a zongora, a vonós hangszerek és a gitár tanulása jelenti, mert az ezekhez szükséges speciális mozgás, különösképpen a két kéz eltérő mozgásának koordinációja nem része a mindennapjainknak.

A korai ingerek tehát döntő fontosságúak, és a zenei képességekért felelős agyi struktúrák kifejlődéséért ebben az életkorban a szülő tehet a legtöbbet. A pszichológusok azonban a józan mértéktartásra hívják fel a figyelmet. A harmonikus családi környezet mindazt nyújtja, amire a gyereknek szüksége van, sőt, a túlingerlés káros is lehet.

Következő fejezet: >>> 2.6.8.5. A zenei fejlődést magyarázó modellek