A tehetség kézikönyve

2.6.14.3.2. Eszközök a spirituális intelligencia fejlesztésére

„Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent.”

William Blake: Az ártatlanság jövendölései (Weöres Sándor fordítása)

A spirituális tehetségterület fejlesztése, ahogy azt korábban Gardnernél már megjegyeztük, megtörténhet a tradicionális vallások keretében, illetve azokon kívül is. A cikkben bemutatott SQ-definíciók kimondottan igyekeztek elkülöníteni a spiritualitás és a vallás fogalmát, pedig ez a két fogalom a gyakorlatban közel áll egymáshoz, azonban a spiritualitás fogalmának jelentésmezeje – amint láthattuk az SQ-definíciók esetében – jóval tágabb. Magában foglal valamilyen szubjektív viszonyt valami szellemihez, a materialitáson vagy az egón túlihoz, transzcendenshez, a szentséghez; vagy lehet éppen az élet értelmének személyes keresése. „A vallásosság ezzel szemben a hiedelmek, rituálék, vallási gyakorlatok és szimbólumok szervezett rendszere, amely a szentséghez vagy transzcendenciához (legyen az Isten, egy magasabb erő vagy a végső igazság) való közelséget hivatott elősegíteni, és amely intézményesített formáját tekintve elsősorban szociális jelenség. Vagyis a vallásosság előfeltételezi a spiritualitást, de ez fordítva nem igaz.” (Nagy, 2009, 4.)

Azaz létezik vallás nélküli spiritualitás, és talán nem véletlen, hogy éppen napjainkban kerül előtérbe. Pikó (2012) szerint ennek oka, hogy a vallás nem egyszerűen veszített jelentőségéből, hanem átformálódott, sokan – ahogy Gardner is utalt rá - egyéni módon élik meg a transzcendenshez való viszonyt. Noah Harari több helyen felhívja a figyelmet arra, hogy a spiritualitás talán fontosabb ma, mint korábban bármikor, hiszen számos, korábban spirituálisnak tekintett kérdés a technika fejlődésének köszönhetően a mindennapok gyakorlati kérdésévé válik (Harari, 2018).

A világvallásoknak is megvannak az évszázados, évezredes gyakorlatai a spiritualitás fejlesztésére. A lelkigyakorlatok, az elmélyült imádság, a hittanórák vagy éppen a buddhista elvonulások, a jóga beépítése a mindennapi életünkbe, a különféle mindfulness-gyakorlatok alkalmazása stb., mind-mind hozzásegíthetik a diákokat az önmagukba való hazataláláshoz, kreativitásuk kibontakoztatásához, illetve életcéljaik megtalálásához. Mi ezekkel – pontosan a rendszerszerűségük miatt – e fejezet keretein belül nem tudunk foglalkozni, megjegyzendő azonban, hogy a lentebb felsorolt SQ fejlesztéséhez használható, rövid eszköztár elemei is sok esetben valójában ezekből a hagyományokból merítenek.

Iskolai keretek között ennek a tehetségterületnek a fejlesztése sokféleképpen történhet. Lehet éveken át tartó, a teljes iskolai oktatást meghatározó tananyag is, kidolgozva a spirituális tehetség kibontakoztatására. Ilyennel találkozhatunk például a punei Jnana Prabodhini Prsahala tehetséggondozó iskola (3. internetes forrás) programjában, ahol a diákok a hallgatni és figyelni tudás gyakorlásán, az egyedüllét megtapasztalásán és az elmélyült meditáción keresztül jutnak el egy-egy közösség szükségleteinek feltérképezéséig, és egy-egy helyi társadalmi probléma megoldásáig. Vannak például olyan iskolák (pl. USA, Wisconsin állam), ahol a mindfulness, vagyis az éber figyelem fejlesztése tanórai keretek között történik. Gyakran találkozni olyannal is (pl. Ausztriában), hogy a diákok a tantervbe beépített, 4-5 fős kiscsoportos – vagy egyéni szükség szerint egyszemélyes – coaching órákat kapnak, heti rendszerességgel.

Magyarországon inkább az egyes tanórák keretébe beépített spirituális tehetségfejlesztést tudjuk megcélozni; az osztályfőnöki vagy az etikaórák egy része remek lehetőséget ad erre, sőt mondhatjuk azt is, hogy az etikatanterv egy része – különösen, ha az erények fejlesztésére gondolunk – kifejezetten az SQ fejlesztését tűzi ki célul! De lehetőséget vagy keretet teremthet a spirituális intelligencia tehetségterület fejlesztésére gyakorlatilag bármelyik tanóra, az irodalomtól a fizikán át a tanulásmódszertanig. Vannak olyan iskolák, ahol az iskolapszichológusnak lehetősége van coaching tevékenységre is, amelybe szintén beépíthető ennek a tehetségterületnek a fejlesztése.

Speciális esetet jelenthetnek az egyházi iskolák, ahol a spirituális tehetségterület fejlesztése több szinten is megjelenik, egyrészt a közös gyakorlás során, másrészt a hittanórákon. Ezek – különösen, ha összekapcsolódnak egy valódi, a családban is őszintén felvállalt és megélt értékrenddel – egymást erősítő folyamatokká válhatnak, lehetőséget adva a mindennapi spiritualitás/szentség megélésére.

Nézzünk meg Sisk és Torrance (2001), Buzan (2001) és két, a SENG-honlapon (SENG = Supporting the Emotional Needs of the Gifted) megtalálható szerző, Navan (2012) és Freaser (2011) nyomán néhány konkrét módszert. Mindenekelőtt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a tanároknak nyitottaknak kell lenniük a diákok lelkére, és fontos, hogy érzékenyek legyenek a témára. Mindennek az alapja pedig a diákokra való empatikus odafigyelés. A lenti gyakorlatok éppen csak ízelítőt nyújtanak, bemutatják, hogy milyen sokféle lehetőség van a spirituális tehetségterület fejlesztésére.

Ha a diák érdeklődik a lét végső nagy kérdései iránt:

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.15. A szociális tehetség és fejlesztésének lehetőségei