2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata

2.8.1. Alapfogalmak: eredményesség, hatékonyság, hatásvizsgálat

Az iskolai munka minőségének megítéléséhez számos szempontot figyelembe kell venni, amelyek meghatározzák egy oktatási intézmény működését. Ilyenek lehetnek például az iskolavezetés, az emberierőforrás-menedzsment, az iskolai politikák és stratégia, a források felhasználása, a szervezeti folyamatok, az alkalmazottak elégedettsége, a szülők és a diákok elégedettsége, az oktatási eredmények és az iskola szerteágazó társadalmi hatása. Az oktatási eredményeket az iskola közvetlen, míg a mérhető társadalmi és munkaerőpiaci eredményeket a hosszú távú hatásának, kimenetének tartják (Gyökös, 2015).

A jó minőségű oktatásra az eredményesség, hatékonyság és méltányosság egyaránt jellemző (2.8.1. ábra).

2.8.1. ábra. A jó minőségű oktatás feltételei (Lannert, 2004)

Az eredményesség

Az „eredményesség” a közoktatásban széles körben használt fogalom, amely mögött viszont nincs még széles szakmai konszenzus. A nemzetközi gyakorlatban az eredményességvizsgálat nem pusztán végterméket, hanem kimenetet mér, és alapvetően a tanulói teljesítmény mérésén alapszik, ahol rögzítik a kezdő állapotot, és a lezajlott fejlődést helyezik a középpontba. Az eredményesség az oktatásban elsősorban nem a tanuló, hanem főleg a pedagógus és a pedagógusközösségek eredményességét jelenti (Lannert, 2004).

A pedagógiai lexikon az eredményességet az oktatási folyamat során a tanulók magatartásában, tudásában, tevékenységében érvényesülő pozitív megnyilvánulásokként, teljesítményekként definiálja, illetve ezek rendszereként. Pedagógiai szempontból általában az oktatási rendszer, illetve a nevelés és az oktatás eredményességét vizsgálják (Báthory és Falus, 1997).

A tanulói eredményességet kétféle dimenzióból is vizsgálják a kutatók, az egyik dimenzió a tanulmányi sikeresség, a másik pedig a szubjektív eredményesség (Szemerszki, 2015).

A tanulmányi sikeresség mutatói közé sorolják például a félévi összesített eredményeket, néhány kiemelt tantárgy osztályzatait, a tanulmányi, művészeti versenyeredményeket és a nyelvvizsgaeredményeket (negatív előjellel – a bukást).

A szubjektív eredményesség összetett indexe pedig inkább a tanulás iránti viszonyt, elköteleződést méri. Elemei együttesen jelenítik meg a választott iskola melletti kitartást, a középiskola utáni tervek határozottságát, a továbbtanulási elképzeléseket, a tanulás hasznosságába vetett hitet és a tanuláshoz való viszonyt. Az index összetett, törekszik valamennyi olyan változót figyelembe venni, amely a tanulmányi eredményen túlmutat, fontos összetevő a középiskolai sikeresség és a későbbi életpálya szempontjából, és hosszabb távon is kihatással lehet a fiatal jövőjére (Szemerszki, 2015).

Az eredményességhez való viszonyt az iskola szociokulturális környezete is befolyásolhatja. A szakirodalom iskolaspecifikus eredményességértelmezésnek nevezi azt a jelenséget, amelynek meghatározó eleme a tanulók segítése, felzárkóztatása, saját kultúrájuk megismertetése és elfogadó, biztonságos légkör megteremtése. „Összességében az eredményesség ebben az értelemben azt jelenti, hogy az iskola olyan légkört, környezetet teremt, amelyben a diákok fesztelenül, őszintén és nyíltan megnyilvánulhatnak, és az elfogadó környezet hatására reálisan elérhető jövőképhez juthatnak.” (Nagy és Varga, 2015, 149.)