A tehetség kézikönyve

4.1.3.1. Szakmai és szervezeti előzmények; a Magyar Tehetséggondozó Társaság szerepe

A tehetségsegítés terén 1987-ben az Európai Tehetségsegítő Tanács (ECHA, European Council for High Ability) megalakulása indította el azt a folyamatot, amely a mai hazai és európai tehetségprogramokhoz vezetett. A rendszerváltást megelőző évek egyre frissülő tudományos közéletének keretében a magyarországi szakemberek hamar csatlakoztak a kezdeményezéshez: az „ECHA-Hungary” szekciót létrehozó egyetemi oktatók, kutatók, pedagógusok 1989-ben Gefferth Éva vezetésével Szegeden megalakították a hazai tehetségsegítés tudományos és gyakorlati szervezetét, a Magyar Tehetséggondozó Társaságot (MTT). A magyar tudományos és oktatási hagyományokra alapozva új, modern felfogású kutatói és gyakorlati műhelyek jöttek létre, amelyek több tudományterületet is érintve megtermékenyítő pezsgést indítottak el a tehetségazonosítás, -fejlesztés, -segítés terén. Árulkodó adat, hogy az MTT 2014-ben megjelentetett Tehetség Bibliográfiája szerint 1985 és 2013 között mintegy 1300 szakkönyv, cikk és tanulmány jelent meg Magyarországon – a nemzetközi tudományos trendekhez igazodva.

A Magyar Tehetséggondozó Társaság létrejötte és működése a szakemberek, kutatások, egyetemi háttérmunka és pedagógus-továbbképzések, valamint a nemzetközi kapcsolatok kialakítása terén alapvető szakmai hátteret adott a Nemzeti Tehetség Programhoz. Az MTT által koordinált kutatások, kísérleti iskolai programok, szakmai tapasztalatcserének helyet adó rendezvények, konferenciák, tanár-továbbképzési programok olyan szakmai környezetet teremtettek, amely már biztosíthatta nagyobb, országos programok korszerű tartalmát és szakemberbázisát is. (A Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1997-ben „Tehetségfejlesztési szakértő” szakirányú továbbképzés indult, 1999-től pedig „Tehetség és fejlesztése” pedagógusszakvizsga-képzés.)

A kutatási programok terén meg kell említenünk Harsányi István kiváló pedagógus „tehetségkutatót”, a 20. századi tehetséggondozás „legnagyobb öregjét”, aki mintegy összekötötte az 1930-as évek pedagógiai tapasztalatát a rendszerváltás utáni időszakkal, és haláláig (2002-ig) az MTT szakmai tevékenységeinek elkötelezett támogatója volt. Az MTT 1994-ben jelentette meg Tehetségvédelem című (tíz évvel korábban megírt) alapművét, amely mintegy kiindulópontjává vált a későbbi kutatásoknak, programoknak. Fontos kiemelnünk Kelemen László professzor tevékenységét is, aki a gondolkodásfejlesztés kutatójaként tudományos iskolateremtő tevékenységet fejtett ki a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, ezzel megalapozta a Debreceni Egyetem vezető szerepét a tehetséggondozás terén; ennek döntő jelentősége volt a ma látható programok eredményeinek elérésében. A korszerű tehetséggondozás magyarországi előkészítésében Lénárd Ferenc kulcsszerepét kell még kiemelnünk, aki az elsők között hívta fel a figyelmet – több más, ma már természetes, alapvetően fontos szempont mellett – a tehetségazonosítás szükséges komplexitására, és az alulteljesítő tehetséges gyerekek speciális fejlesztési igényeire. Mindenképpen meg kell említenünk Herskovits Máriát is, aki már 1983-ban „A tehetség nem specifikus jegyei” címmel publikált tanulmányt az Országos Pedagógiai Intézet kiadásában, 1989-ben pedig az MTT első titkáraként vállalt szerepet.

A Magyar Tehetséggondozó Társaság elnökei, Gefferth Éva, Czeizel Endre, Báthory Zoltán és Balogh László garanciát jelentettek a szakmai megbízhatóság és a szakpolitikai bizalom kialakulása érdekében. Az 1990-es években pályájukat kezdő szakemberek, pedagógusok, intézményvezetők az MTT elnökeinek iránymutató tevékenységére, valamint az időközben gyarapodó egyetemi és MTA-kutatóintézeti műhelyek munkájára alapozhatták tudományos, kutatói és tehetségfejlesztő tevékenységüket. Az a tény pedig, hogy a hazai tehetségsegítés gyorsan bekapcsolódhatott a szakterület nemzetközi tudományos vérkeringésébe is, nagyrészt Franz J. Mönks professzornak köszönhető, aki 1992 és 2000 között az ECHA elnöke volt.

Az 1990-es évek élénkülő kutatói munkája nyomán a tehetségfejlesztés gyakorlati modelljei, kísérleti programjai is elindultak. Alábbiakban felsoroljuk néhány iskola nevét, ahol elsőként speciális, komplex tehetségprogramok, kutatások, mérések indultak:

Bethlen Gábor Református, Tagozatos Általános és Szakiskola, Kollégium (jelenlegi neve: Bethlen Gábor Református Általános Iskola, Óvoda) – Törökszentmiklós;

Apáczai Csere János Általános Iskola – Taktaharkány;

Bolyai János Általános Iskola (jelenlegi neve: Bolyai János Katolikus Általános Iskola) – Szerencs;

Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola (jelenlegi neve: Bocskai István Katolikus Gimnázium és Szakgimnázium) – Szerencs;

Móricz Zsigmond Általános Iskola (jelenlegi neve: Móricz Zsigmond Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskola) – Mátészalka;

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 4.1.3.2. A Nemzeti Tehetség Program létrejötte, céljai, működése