- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
2.2.1. A tehetségígéretek keresése, azonosítása
2.2.1.5. Esetleírás – pedagógiai jellemzés készítése
A tehetséges gyermek/tanuló megismerésére vonatkozó adatgyűjtést célszerű egy esetleírás készítésével befejezni. A gyermekek megismerésére szolgáló módszerekkel összegyűjtött adatok rendszerezésének, összefoglalásának eszköze az adott gyermekről készülő esetleírás. Ez a pedagógus gyermekre vonatkozó tapasztalatainak összegzése és a differenciáló pedagógiai tevékenység tervezésének az alapja.
Az esetleírás főbb részei: Problémafelvetés, célmeghatározás
Az esetleírás elején jelezni kell, hogy kiről készül és miért. (Publikálás vagy egyéb okból történő közzététel esetén a személyiségi jogokra való tekintettel az esettanulmányban a gyermek személyes adatait, amelyekből felismerhető, nem lehet szerepeltetni, el kell fedni (pl. név, pontos születési dátum, lakhely.) A problémafelvetés, célmeghatározás elején általában a gyermek nevét, korát, intézeti státuszát tünteti fel az esettanulmányt író pedagógus, majd röviden célszerű leírnia azokat a tüneteket, tünetegyütteseket, amelyek miatt úgy gondolja, hogy a gyermekre vonatkozó adatokat rendszerezni, összegezni kell. Érdemes kitérni a gyermekkel való kapcsolatra és megjeleníteni az esettanulmány célját.
A megismeréshez alkalmazott konkrét módszerek
Az esetleírás második szerkezeti egysége a gyermek megismerése során alkalmazandó (és alkalmazott) konkrét megismerési módszerek leírása. Ebben azt szükséges megjeleníteni, hogy a pedagógus által ismert módszerek (megfigyelés, interjú, dokumentumelemzés, kérdőív) közül konkrétan melyeket alkalmazza a gyermeki sajátosságok feltérképezése során. Melyik személyiségtulajdonság megismerésére melyik módszert alkalmazta (pl. „a tanuló testi fejlettségét, állóképességét a NETFIT®-felmérés eredményeinek a dokumentumelemzésével végzem. A képességekre vonatkozó adatokat a tanulmányi eredmények dokumentumelemzésével és a Tanulási erősségek szempontsor kitöltésével vizsgálom”, stb.).
Vizsgálati eredmények, megállapítások (az alkalmazott módszerek alapján nyert adatok bemutatása, értelmezése)
Az esettanulmány harmadik szerkezeti egysége az alkalmazott módszerek alapján nyert adatok bemutatását és értelmezését tartalmazza. Ebben a részben a pedagógus összegezi a vizsgálati módszerekkel nyert adatokat, és levonja a szükséges következtetéseket. Természetesen a rendelkezésére álló dokumentumok alapján figyelembe veheti más szakemberek vizsgálati eredményeit is, ha a gyermekre vonatkozóan vannak ilyen adatok.
Az adatokat célszerű a 2.2.1.11. mellékletben található „»Balogh László szempontsora« pedagógusoknak tehetségígéretek jellemzésének elkészítéséhez” című szempontsor alapján rendszerezni, kiegészítve azt a családi helyzet, a fejlődési adatok és a testi fejlettség jellemzőivel.
Összegző pedagógiai vélemény – a kompetenciahatárok kijelölése
A vizsgálati eredmények leírását érdemes a vizsgálati eredmények alapján néhány mondatos összefoglalóval, összegző pedagógiai véleménnyel zárni, amely jellemzi a gyermek aktuális állapotát, helyzetét. A gyermek megismerése soha nem öncélú. A pedagógus az összegyűjtött adatok alapján vonja le következtetéseit a fejlettségi szintre, környezeti helyzetre vonatkozóan, és ez alapján tervezi meg a további pedagógiai teendőket. Ennek egyik eleme a kompetenciahatárokra vonatkozó következtetés, másik eleme pedig a gyermekkel való további pedagógiai munka differenciált tervezése.