2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak

2.2.3. A versenyek és a versengés szerepe a tehetségek kibontakozásában

2.2.3.2. A versengés és a verseny különbsége

A versengésnek két formáját különíthetjük el. Az egyik az úgynevezett informális versengés, amely társas összehasonlításon alapul, és amely az egyén belső motivációs rendszerében keletkezik, és arra ösztönzi őt, hogy a környezetével összehasonlítva magát másokhoz képest jobb teljesítményt nyújtson, vagy akár azt a vágyat kelti benne, hogy adott közegben ő nyújtsa a legjobb teljesítményt. Ennek a versengésnek nincsenek explicit szabályai, és a versengés eredménye egy belső, illetve a környezettel, barátokkal, osztálytársakkal, szülőkkel zajló informális kiértékelés következménye. A másik forma a strukturált versengés, vagyis a verseny, amelyet bizonyos esetekben a gyerekek/diákok spontánul rendezhetnek maguknak is, de általában ezek az iskola vagy más intézményes közeg által megalkotott, világos kritérium- és szabályrendszerrel, valamint kijelölt külső értékelő testülettel (pl. zsűri) zajló, „intézményes” versengési formák. A verseny olyan tudatosan létrehozott szituáció, amelyben mindenki számára tudott, hogy meghatározott számú elnyerhető helyezés van, és ezek elnyerésére többen törekszenek, mint akik megkaphatják. Így szükségképpen megindul egy kiválasztási és kiválasztódási folyamat, amelynek eredményeképpen végül ki lehet jelenteni, hogy ki, illetve kik a győztesek, és azonosítani lehet az adott területen, adott közegben (osztály, iskola, kerület, város, megye, ország, világ) legtehetségesebbeket (Fülöp és Pressing, 2011). A versengés és a versenyzés nem feltétlenül esik egybe. Versengeni lehet bármilyen társas helyzetben, ahol nincs intézményes verseny, és az is lehetséges, hogy valaki részt vesz egy versenyben, vagyis szerepét tekintve versenyző, de nincs benne semmilyen olyan motiváció és késztetés, hogy a versenyben jól teljesítsen, és közömbös a győzelem és a vesztés iránt. Azt, hogy ezek mennyire esnek egybe vagy válnak szét, az egyénre jellemző versengési attitűd határozza meg.