2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai

2.3.1. A tehetségfejlődés időperspektívája

2.3.1.2. Korai általános és speciális tehetségjegyek; a fejlődés életkori sajátosságai

2.3.1.2.1. A tehetség korai általános jegyei

Fejlődéslélektani kutatások alapján a később tehetségesként azonosított személyek csecsemőként az újszerű ingereket előnyben részesítették a megszokottakkal szemben. Ezek a gyermekek újszülöttként expresszívek, éberek és a környezeti ingerekre válaszkészek. Értelmi fejlődésükben később is kulcsfontosságú jellemző marad a kíváncsiság, a környezetre irányuló szenvedélyes érdeklődés, valamint a figyelem és a kiváló memória (Dalzell, 1998, idézi: Harmatiné Olajos, 2014b). Fontos megjegyezni, hogy nagyon lényeges az a jellemző, amit a szülők leggyakrabban észrevesznek. Annak a gyermeknek a fejlődését, aki már pár hónaposan kimondja első szavait, bizonyosan szokatlannak minősítik. Ugyanakkor annak a gyermeknek az átlagot megelőző fejlettségét nem olyan könnyű felismerni, aki reflektív, csendes, elmélyült gondolkodó és nem kezd el beszélni kortársainál hamarabb, (Lovecky, 2004).

Szülői megfigyelések szerint a legtehetségesebbek születésüktől egyfajta koraérettséget mutattak egy vagy több fejlődési területen. E jelenséget a 130–140 IQ-val rendelkező gyerekeknél is már gyakran lehet tapasztalni. Rogers és Silverman (1988; idézi: Harmatiné Olajos, 2014b) szülői interjúk alapján a következő általános korai jegyeket azonosította:

szokatlan éberség már csecsemőkorban is,

már csecsemőkorban sokáig tud figyelni egy adott dologra,

átlagosnál kisebb alvásigény, „hiperaktívnak” tűnő,

gondozóját már nagyon korán felismeri/mosollyal reagál rá,

az egyes fejlődési szakaszokon gyorsan átjut,

kortársainál gyorsabb a mozgás- és beszédfejlődése,

igen sok energiája van, nehezen fárad el,

emlékezete kiváló,