A tehetség kézikönyve

2.5.4.1.5. A tanulóknak, szülőknek, nevelőknek nyújtott tanácsadás specifikumai és etikai kérdései

Egy Matehetsz-felmérés (2013) szerint sokan vélekednek úgy a szülők körében, hogy „a szülő a tehetség felfedezésétől kezdve állandó támogatást igényel, hogy szembe nézzen és megbirkózzon a nehézségekkel a tehetség kibontakoztatása érdekében – valakitől mindenképp kell tanácsot kérni, másképp nem megy.” Ez a kutatási eredmény is felhívja a figyelmet arra, hogy: „Ezért is fontos, hogy minél előbb teremtsük meg a feltételeit a tehetséggondozó programokhoz kapcsolódó tanácsadás kialakításának.” (Balogh, 2016, 262.)

A pedagógiai tanácsadás során a tanácskérő lehet maga a tehetséges gyermek/fiatal, az ő szülei és/vagy pedagógusai. A tehetség-tanácsadással foglalkozó pedagógusoknak és pszichológusoknak a tehetség kibontakoztatásában részt vevő valamennyi szereplő számára támaszt kell nyújtaniuk.

A szülők tanácskérőként sokszor indirekt módon, a szülői értekezleteken vagy a fogadóórák alkalmával kérnek tanácsot a pedagógusoktól, olyan kérdésekben is, amelyeket egyszerű vélemény- vagy információátadással nem lehet kezelni. Az ilyen kérdésekre reagálva vonhatók be a szülők az egyéni tanácsadásba, vagy ha többeket is érintő kérdésről van szó, akkor szülőcsoportos beszélgetésekbe. A szülőknek általában feltűnik, hogy gyermekük intellektuális fejlődése gyorsabb, intenzívebb a megszokottnál, és ezt olykor ambivalensen fogadják. Örülnek is neki, ugyanakkor ijesztő is számukra ez a helyzet. Különösen akkor bizonytalanodnak el, ha a gyermek viselkedése „más”, mint a többi gyermeké, és nem tudják, hogy ezt hogyan kezeljék. A legtöbb szülő igen nagy felelősséggel, néha erős szorongással a feladatának érzi, hogy a legmegfelelőbb nevelést nyújtsa, a megfelelő iskolát válassza, a szükséges fejlesztéseket biztosítsa a gyermeke számára (Herskovits, 2002). Ebben az erőfeszítést igénylő helyzetben a tanácsadó pedagógus támogatása sokat jelenthet.

A gyermekek/tanulók mint tanácskérők: különösen közeli kapcsolatban vannak pedagógusaikkal, és bizonyára sokat is kérdeznek tőlük. Amennyiben a gyermek életkora és az intellektusa alapján a tanácsadás adekvát segítségnyújtási formának tekinthető, a pedagógus tanácsadói tevékenysége közvetlenül a tehetséges fiatalra is irányulhat. Például felső tagozatos kortól már eredményesen lehet megoldást keresni arra, hogy az otthoni tanulását hogyan tehetné hatékonyabbá a tanuló, vagy hogy milyen öndifferenciáló feladatmegoldásokkal fejlődhet tovább a tehetségterületén. Fontos azonban, hogy 18 év alatti fiatalok esetében az egyéni foglalkozás engedélyezése céljából a szülővel való kapcsolatfelvétel kötelező, ugyanakkor szakmai feladat a kliens megnyerése ahhoz a gondolathoz, hogy a szülővel való kapcsolatfelvétel szükséges, és az ő érdekében történik (Páskuné, 2016).

A pedagógus kollégák mint tanácskérők

Azokban a helyzetekben, amikor a tanácsadó pedagógus egy speciális szakértelem birtokosa az intézményen belül (pl. ő az egyedüli tehetségfejlesztő szakember), akkor szakértelmét a tanácsadás révén tudja elérhetővé tenni kollégái számára. A tehetségfejlesztésre speciálisan felkészített pedagógusnak tudnia kell segíteni a többi pedagógust a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek optimális fejlesztésében. Ide sorolhatjuk azokat a helyzeteket is, amikor a kollégák megbeszélik egymással vagy a vezetővel egy-egy gyermeknek az esetét, illetve azokat a nevelőtestületi összejöveteleket, amelyeken a pedagógiai szempontból problémás esetek megbeszélése a téma. Segítheti kollégáit a tehetségnevelő tanácsadó pedagógus a tehetség fejlődését elősegítő differenciált munkamódszerek megtalálásában, a személyre szabott tanulási módszerek kidolgozásában vagy a tanulók személyre szabott motiválásának kérdéseiben. Elősegítheti a pedagógiai tanácsadás a tanár–diák kapcsolat javítását, az iskolai nevelési konfliktusok kezelését (a kaposvári Bárczi Gusztáv Módszertani Központ honlapja).

A pedagógiai tanácsadás alanyai tehát elsősorban az olyan szülők, szülői csoportok, pedagógustársak, illetve maguk a tehetséges fiatalok, akik intellektuálisan és személyiségükben az egészséges, „normál” csoportba tartoznak, de aktuális élethelyzetükben a tehetség kibontakoztatásának kérdésében elakadtak, támogatásra szorulnak. Megfelelő információk birtokában, a tanácsadó pedagógus (és/vagy pszichológus) támogatásával képesek az adott helyzetet kezelni, nem szorulnak pszichoterápiára.

Jelenleg a 15/2013. (II. 26.) EMMI-rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szabályozza a tehetség-tanácsadással kapcsolatos feladatköröket is. A gyakorlatban a nevelési tanácsadók, a tehetségkoordinátorok, az iskolapszichológusok feladataiban jelennek meg leginkább a tehetség-tanácsadással összefüggő tevékenységek (Tamás, 2013).

Magyarországon is vannak már jelei mind az iskolákban, mind a városi, regionális tehetség-tanácsadó központokban, hogy érdemi együttműködés alakul ki egyfelől a pedagógusok és a tanácsadó szakemberek között, másfelől a tanácsadóknak szülőkkel és gyermekeikkel kialakított kapcsolata is fellelhető bizonyos hazai programokban. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy ezen a területen még gyerekcipőben jár a hazai tehetséggondozás. Ezért is fontos minél előbb megteremteni a tehetséggondozó programokhoz kapcsolódó tanácsadás kialakításának feltételeit. Ebben vezető, kezdeményező szerepet a pedagógusoknak kell vállalniuk: információkat kell adni a tehetség-tanácsadás jelentőségéről, tartalmi összetevőiről, lehetőségeiről, és ezek közül a gyakorlatban is fel kell kínálni néhányat. A szülők többnyire azzal sincsenek tisztában, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak ebben az együttműködésben, ezért fontos a hírverés, hogy mit is kaphatnak a tehetségígéretek és a szülők ezen a területen (Balogh, 2016).

A tanácsadó pedagógusokra, tevékenységük etikai szabályozására is érvényes a pedagógiai szakma etikai kódexe, amely összefoglalja az emberek közötti viszonyt, érintkezést szabályozó erkölcsi követelményeket, elvárásokat. A szakmai etika elvei egyéni módon, a szakember saját etikai elveivel összerendeződve épülnek be a személyiségbe (Szőnyi, 2009).

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.5.4.1.6. A tehetség-tanácsadás során alkalmazott főbb módszerek