A tehetség kézikönyve

2.6.9.2.2. A portfólió mint a vizuális alkotások értékelési módszere (...folytatás)

A portfólió jelentős eszköze az önreflexiónak, segíti az alkotófolyamat és az önismeret fejlődését. „A tanulási folyamat kreatív eredményeinek értékelése mindig is dilemmát jelentett a nevelési szakemberek számára, és dilemma is marad, amíg oly nagyra becsüljük a képzelőerőt mint a művészettel való foglalkozás egyik legfontosabb erényét” – állítja Boughton, aki éveken át volt a Nemzetközi Érettségi Művészeti és Tervezési tantárgyi bizottságnak az elnöke (Boughton, 2014, 139.).

A nemzetközi érettségi (International Baccalaureat, a továbbiakban a nemzetközi szakirodalomban használt rövidítéssel: IB) a világ országainak felében működik. A kulturális környezet sokszínűségének előnyét úgy tudja kamatoztatni az IB, hogy rugalmasan alkalmazkodik hozzá. A művészeti tantárgyakban csakúgy, mint a művészetben, értékteremtés folyik, az alkotó vagy tanuló reflektál a társadalmi és természeti környezetére, tehát a helyi környezet fontos tényezője az alkotásoknak. A munkák értékelésében három tényező játszik főszerepet: mit, ki és hogyan. Mit kell értékelni, ki értékelhet, és hogyan kell értékelni?

A „mit kell értékelni” kérdésére hosszan sorolhatnánk a tényezőket az anyaghasználattól a technikán át a témaválasztásig, sőt azon túl a kompozícióig, azonban ezúttal csak a legfontosabb komponensre, az alkotóképességre fókuszálunk. A művészeti nevelés egyedülállóan fejleszti a tanulók kreativitását, ha jó hozzá az iskola. A kreativitást ma már úgy tekintjük, hogy a környezet hatására fejleszthető, amint ezt Csíkszentmihályi Mihály (2008) bizonyította. A kreatív alkotás újszerű, eredeti, ami azonban a saját környezetére vonatkozóan igaz. Ezért a kreativitást csak a környezettel kapcsolatban szabad értékelni, márpedig ez „nem mérésen alapszik, hanem megítélésen” (Boughton, 2014, 142.). A kreatív munkát érdeklődés indítja el, mélyreható munkát, divergens problémamegoldó gondolkodást jelent, amely csak támogató, elfogadó környezetben virágzik. Az alkotófolyamat szerves része a kutatás, amely naplózásban, jegyzetelésben jelenik meg, és ez a jegyzet nagyban segíti a tanárt abban, hogy megfigyelje a diák alkotófolyamatát, tehát magát a produktumot és a megvalósuláshoz vezető alkotófolyamatot értékeljük.

Jelenleg a portfólió-értékelés tekinthető az egyik legjobb közelítésnek a vizuális nevelés számára, mert hosszú idő alatt kiállta az idők próbáját. Előnyei:

hosszú időtartam (pl. tanév) alatt összegyűjtött munkák jellemzőek a személyre, és a fejlődés is nyomon követhető;

ha vázlatok, személyes reflexiók is kerülnek bele, akkor az alkotófolyamat, értékítélet is nyomon követhető innen;

ha a tanuló választja ki a munkákat, akkor annak karakteréről is információt kapunk (Boughton, 2014, 146.).

Ennek megfelelően a nemzetközi érettségi értékelési gyakorlatában két területet vizsgál, értékel: a műtermi munkát és a vázlatfüzetet, munkanaplót.

Az értékelés jellegét illetően két jellegzetes felfogás van jelen a gyakorlatban, az analitikus értékelés, amikor is előre megadott szempontok szerint értékelnek a tanárok, bírálók. Ennek az az előnye, hogy objektív, és a pontszámok jól összehasonlíthatók. Ugyanakkor nem tud reflektálni az egyéni eredményre, eredetiségre vagy a különleges környezetre. A másik módszer a holisztikus vagy globális értékelés, amikor a bíráló „ránézésre” dönti el, hogy milyen értékű a munka. Itt nem köti esetleg nem megfelelő szempontrendszer a bírálót, így alkalmazkodni tud a sajátosságokhoz. Ez különösen alkalmas értékelési módszer a mai, posztmodern szabályokat nem igazán tűrő korban. Az IB ilyen, holisztikus értékelési módot használ. Az értékelési munkát segítik még a mintamunkák (benchmark), amelyek egy-egy feladatra készültek, és bemutatható rajtuk a jó, a közepes és a gyenge teljesítmény. A mintamunkák növelik az értékelés megbízhatóságát, egyben a tanulók számára is jól szemléltetik az elérendő célokat. Az IB honlapján példák is megtekinthetők. Az értékelőket szaktanácsadók, illetve tanári, bírálói közösségek is segítik, hasonlóan a művészeti életet körülvevő kritikus, galériás körök széles szakmai párbeszédéhez. Az alábbiakban összefoglalóan látható, mely területeken alkalmazzák gyakran a portfóliót a magyarországi oktatás területén.

A módszer alkalmazható szinte bármely területen. Példa az Európai Unió szakpolitikájában is látható a portfóliók alkalmazására; diákok mentorálására (European Portfolio for Youth Leaders and Youth Workers), a jövőbeli elképzelések operacionalizálására (European Language Portfolio), egy alternatív pedagógiai produktum adaptálására (European Portfolio Certificate) vagy az önéletrajz kiváltására (EDIPUS – European Digital Portfolio for University Students).

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.9.2.3. Rajzversenyek