4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN

4.1. Nemzeti programok, keretrendszerek, eredmények, víziók

4.1.1. ECHA-képzések

4.1.1.1. Képzési programok alakulása

4.1.1.1.1. A pedagógusképzés (alapképzés, graduális képzés és posztgraduális képzés)

Croply és Mcleod (1986) úgy fogalmaznak, hogy a kívánatos szakértelem, tudás megszerzése, valamint a tanárok felkészítése, képességeik fejlesztése, az elvárt viselkedési minták, kultúrák elsajátítása egyaránt történhet alapképzés és posztgraduális képzés során.

A fentiekkel egy időben a hazai pedagógusképző intézményekben dinamikus változás észlelhető, a képzés tartalmát próbálták az igényekhez alakítani.

Beépítették a tehetséggondozás pedagógiáját a képzés rendszerébe, más intézmény speciális kérdéskörként vizsgálta a tehetséggondozást. Tréning jellegű foglalkozásokat, választható tárgyakat iktattak a képzésbe, másutt a pedagógia és a pszichológia szak adott erős alapot a hallgatók felkészítésére és a kutatásra is.

Az intézmények és a tanárok igényeinek kielégítése hívta életre a 30 órás és a 60 órás képzéseket, majd a felsőoktatásban megjelent a 120 órás intenzív tanfolyam. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1997-ben a 29/1997. (IX. 16.) MKM rendelet „A tehetségfejlesztési szakirányú továbbképzési szak képesítési követelményeiről”, jogszabály megjelentetésével engedélyt adott a kétéves „Tehetségfejlesztési szakértő” szakirányú továbbképzés megkezdéséhez. Az események gyors változásának eredményeképpen röviddel ezután megjelent a 41/1999. (X. 13.) OM rendelet a pedagógus-szakvizsga képesítési követelményeiről.

Következő fejezet: >>> 4.1.1.1.2. A képzés célja, hazai és nemzetközi háttere