2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához

2.5.2. Gyorsítás

2.5.2.3. Irányelvek a gyorsítás alkalmazásához (...folytatás)

(7) Lehetőség biztosítása a diákok számára, hogy érintkezhessenek idősebb diákokkal a gyorsítást megelőzően, gyakorolva az új csoportjukba való beilleszkedést.

További javaslatok felvetésével VanTassel-Baska (1986) leírta és körvonalazta a példamutató gyorsítási programok jellemzőit. A csoportosítás, az egyénre szabás, a mélyreható gazdagítás, a tanácsadás és a vitalehetőségek létfontosságú alkotóelemei voltak ezeknek a programoknak. A tapasztalatok alapján a programok vezetői különösen figyeltek a következőkre:

(1) A diákok affektív igényei.

(2) A diákok igénye a társakkal való kölcsönhatásra és beszélgetésekre.

(3) A tanterv átszervezésének szükségessége, hogy az megfelelő legyen a tehetségesek számára, beleértve a magasabb szintű gondolkodási készségek tanítását, valamint lehetőséget a tanterv összesűrítésére.

(4) Az olyan anyagok kiválasztásának hasznossága, amelyek a tantárgy anyagát szerkezete vagy témája szerint szervezi.

(5) A változatosság szükségessége a tanítási és tanulási tapasztalatokban.

Összegezve: a gyorsítás akkor működik igazán hatékonyan, ha olyan más oktatási opciókkal kombinálva alkalmazzuk, amelyeket szintén arra terveztek, hogy megfeleljenek a tehetséges diákok tanulási igényeinek. Gagnè (2015a, 35.) a következőképpen fogalmazza ezt meg:

„A képességek alapján történő csoportosítás nem feltétlenül kell, hogy [...] gátat jelentsen, hiszen a tanároknak lehetővé kell tenniük a további gyorsítást a tehetségjelöltek között is meglevő, tanulási gyorsaságban és könnyedségben megjelenő nagy egyéni különbségek alapján.”

Gordon Győri (2011, 2012) a gyorsítás külföldi gyakorlatának széles körű tanulmányozása során megfogalmazta a gyorsítás intellektuális tehetségfejlesztésben alkalmazásának mai legfőbb kérdését. Ez így hangzik: „a tehetséges tanulók miként juthatnak át a közoktatás legutolsó szintjeiről, a középiskolából a felsőoktatásba?” (Gordon Győri, 2011, 237.) Ugyanakkor a szerző azt is megállapítja, hogy „[…] ha speciális átjárási lehetőségeket biztosítunk a képzési formák és szintek között, akkor a gyorsításra érett, illetve a speciális tudásrendszerek integrációira alkalmas tanulók mobilitása, s velük együtt a tanárok és tudásrendszerek speciális áramlása is lehetővé válik, ezek pótolhatatlan innovációkhoz vezethetnek nemcsak a tehetséges tanulók fejlesztésének terén, hanem ezzel együtt a tanárok, intézmények és oktatási rendszerek tudásfejlődése terén is (Gordon Győri, 2012, 218.). Van tehát sok jó külföldi példa a magyar tehetséggondozás irányítói, gyakorlati szakemberei számára, amelyek kapaszkodót jelenthetnek ahhoz, hogy a gyorsítás kínálta lehetőségekkel a hazai intellektuális tehetségeket is minél előbb eljuttassuk legmagasabb teljesítményükhöz. Bizonyos gyorsítási formák (pl. osztályátléptetés, „különleges tehetségek osztálya”, egyéni képzési program sportolóknak, művészeknek) ma is léteznek a köznevelésben, azonban ezeket szélesebb körben ki kell terjeszteni. Az intellektuális tehetségterületen ma még kevés arra érdemes tehetségígéret kap gyorsítási lehetőségeket. Ehhez a szélesebb körű elterjesztéshez a hazai köznevelés és felsőoktatás rendszerét a jogi szabályozás merevségeinek feloldásával is rugalmasabbá kell tenni.

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.5.3. A differenciált fejlesztés eszközrendszere