Ajánlás

A Matehetsz tiszteletbeli elnökeként és az Európai Tehetségtanács elnökeként egyaránt nagy öröm a számomra, hogy ez a kézikönyv megszületett. A témalista gazdagsága jól mutatja azt a sokrétű tapasztalatot, amelyet a Kárpát-medencében a magyar tehetségsegítő mozgalom az elmúlt évtizedekben felhalmozott. Nagyon örvendetes, hogy a tehetség igen komplex jelenségét ma már soktucatnyi oldalról tudjuk szakmailag jól megalapozottan megvizsgálni és fejleszteni. A kézikönyv a jó gyakorlatok sokaságát mutatja be. Ezekkel a magyar tehetségmozgalom nagyban gazdagítja Európa és a világ tehetségsegítő közösségét.

Szívből gratulálok a szerzőknek, a magyar tehetséggondozásban dolgozó sok-sok tízezer elkötelezett pedagógusnak, mentornak és segítőnek, valamint a Matehetsznek, hogy mindezt az aktivitást a kézikönyvvel is igen jól demonstrálhatóan összefogja immár több mint egy évtizede!

Zárásként hadd hívjam fel a figyelmet a tehetséggondozás egy olyan fontos részére, amelyről sokszor a kelleténél kevesebb szó esik. Igen sokat gondolkodunk azon, hogy kit nevezhetünk tehetségnek, és azon is, hogy mi mindent adhatunk a tehetségeknek, hogy kibontakozhassanak. Ma már nagyszerű fegyvertárral rendelkezünk ahhoz, hogy szinte bármilyen fajta tehetséget segítsünk az útján. Túlzottan keveset gondolkodunk azonban azon, hogy milyen emberek lesznek azok a tehetségek, akik felnőnek a kezeink alatt. Milyen értékeket mutatunk meg nekik mi magunk a saját munkánkkal, a saját életünkkel? Mennyire tudják a tehetségeink mások önzetlen szolgálatának szentelni az életüket? Mennyire tudják befogadni és továbbadni azt a szeretetet, amely nélkül bármelyik sikeres élet vajmi keveset ér? Ebben a könyvben mindegyik fejezet szól erről a szeretetről és erről az értékrendről is valahol a sorokban (vagy a sorok között). Arra kérem azokat, akik e sorokat olvassák, hogy ne csak olvasmányaikban, hanem életük minden pillanatában törekedjenek arra, hogy olyan példát mutassanak a tehetségeknek, amely jó és hiteles.

Hallom az Olvasó kérdését: Hogyan legyünk példa életünk minden pillanatában? Ez nagyon nehéz! Valóban nagyon nehéz – akkor, ha a példaadást feladatnak tekintjük. De ha a bensőnkben kiábrázolódó Teljességnek átadjuk a fő helyet az életünkben, akkor egy olyan intenzitású szeretetet tudunk átengedni magunkon, amely a lelkeknek is segít, nem csak az agyaknak vagy a kezeknek. Ebben a Lélek által való nemesedésben kívánok minden Olvasónak és minden magyar tehetségnek nagyon-nagyon sok örömöt!

Csermely Péter