3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS

3.1. A fejlesztő szakemberek és a szülők együttműködése a tehetséggondozásban

Révész György

A fejezet kiinduló gondolata az, hogy bár a tehetséggondozás legfontosabb színtere az iskola –egyetértve Freeman (2013) megállapításával, hogy ez sokkal korábban kezdődik –, áttekintjük a prenatális hatásoktól, a korai anya–gyerek, apa–gyerek kapcsolatok témánk szempontjából meghatározó jellegzetességeit. Kitérünk a „szülői ház” jellemzőire: a szocioökonómiai státusz (SES), a Gulbenkian Study (Freeman, 1991) eredményeire, az ún. „melegházhatás”-ra, a „kompetens” és „kreatív” (Albert, 1992) család jellemzőire, a „komplex” és „egyszerű” család (Csíkszentmihályi, 2010) különbségeire a tehetséggondozásban. Fontos tényezőnek tartjuk az egyéni, a nemi különbségek és a kortársi kapcsolatok hátterében az evolúciós pszichológiai és szocializációs hatások interakciójának tárgyalását. A szülők és a pedagógusok (mentorok, tutorok, külső szakemberek) együttműködése elengedhetetlen a tehetség kibontakozásának folyamatában. Vonatkozik ez egyaránt a tehetség/ígéret/felismerés, azonosítás, a fejlesztés céljainak kijelölésére, módszertani segítségnyújtásra, a fejlődés eredményeinek közös értékelésére, és közös megoldáskeresésre az esetleges problémákra. Elkerülhetetlen és intenzívebben fejlesztendő az iskola közvetlen és tágabb körének bevonása a tehetséggondozásba.

Kulcsszavak: korai hatások az értelmi fejlődésben, szülői szerepek, kortárs hatások, felnőtt modell karakterisztikumai, szülő–mentor–tutor együttműködés

Következő fejezet: >>> 3.1.1. Bevezetés