- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
3.2. A tehetségfejlesztő szakemberek szerepei, együttműködésük
3.2.1. A tehetség kibontakozását segítő társadalmi mikrokörnyezet – tehetségbarát társadalom
A társadalom különböző szervezeteinek működése során a humán erőforrással való hatékony gazdálkodás gazdasági szükségszerűségnek tekinthető. A humán tőke fogalma azt fejezi ki, hogy az egyén, illetve valamely közösség szellemi és fizikai képességei hasznosuló befektetésként értelmezhetők, mint bármely más erőforrások. Az emberi erőforrás ugyanakkor speciális tulajdonságokkal is rendelkezik: Az idő múlásával nem fogy, hosszú távon fennmarad. Fejlesztési programok segítségével teljesítőképessége az idő előrehaladtával fokozható, megújulási képességgel rendelkezik (Hajós és Berde, 2007).
Az emberi tőke központi szerepet játszik a gazdasági növekedés értelmezésében, nagy jelentősége van az új ötletek létrehozásában, új technológiák bevezetésében. A humán erőforrás színvonala a termelés fontos tényezője, és meghatározza annak eredményességét. A humán tőke állományában bekövetkező változás pedig jelentősen módosíthatja a termelés hatékonyságát (T. Kiss, 2012). A humán erőforrás sajátossága, hogy hordozója maga az ember, és megszerzése is csak az embereknek önmagukba való beruházásával történhet. A munkavállaló rendelkezik az emberi tőke valamennyi tulajdonságával, és önállóan, szabad akaratból szabályozza cselekvéseit. A különböző gazdasági, társadalmi szervezetek sikeres működése megköveteli a megfelelő emberek alkalmazását és azok képzését, illetve továbbképzését (Hajós és Berde, 2007). Egy cég vagy egy intézmény állományában lévő munkatársak szellemi és fizikai képességei tehát hasznosuló befektetésnek tekinthetők, amelyek a szervezeti célok megvalósításának az alapját képezik. A tehetség kibontakoztatása ezért nemcsak az egyén, hanem az egész társadalom érdeke.
Ezt a törvényszerűséget felismerve a Nemzeti Tehetség Program így fogalmaz: „A tehetségek ma már egy adott ország versenyképességét meghatározó kulcstényezővé léptek elő. Ebből is következően a tehetségek megtalálása nemcsak a tehetségek és családjuk magánügye, hanem nemzeti ügy, hiszen a tehetség hasznosulása a közvetlen haszon mellett a legversenyképesebb termelés kifejlesztésével és idevonzásával is a teljes nemzetnek többletlehetőségeket teremt. Így a tehetségek segítésének nemzeti programja gazdasági, esélyjavító és társadalomépítési program is.” (Nemzeti Tehetség Program, 2008, 3.) A 2008 és 2028 közötti időre elfogadott Nemzeti Tehetség Program 20 évre kiemelt lehetőséget ad a tehetséges fiatalok hosszú távú, folyamatos és biztonságos segítésére.
A program egy tehetségbarát társadalom kialakítását tűzte célul, ennek érdekében átfogó társadalmi összefogást sürget, felsorolva a szükséges szereplőket, csoportokat, teendőket: a köznevelés és a felsőoktatás intézményeit, állami-civil együttműködéseket, hálózatokat, a civil szervezetek és az egyházak aktivitását; cégek, vállalatok segítő tevékenységét; magánszemélyek felajánlásait; a szülők és szülői szervezetek bevonását, valamint a média támogatását.
3.2.1. ábra. A Nemzeti Tehetség Program prioritásaival, célrendszerével összefüggő programelemek a tehetségbarát társadalom kialakulásáért (Nemzeti Tehetség Program, 2008, 21.)
A tehetségbarát társadalom lehetővé teszi, hogy állampolgárai a lehető legszélesebb körben kibontakoztathassák képességeiket. Támogatja a tehetséges fiatalok fejlődését és ügyel a kreatív produktumok társadalmi hasznosulására. A köznevelés, a felsőoktatás és az állami szféra egyéb területein tehetséggondozással foglalkozó szervezeteket működtet, és ezek számára erőforrásokat biztosít. Az egyházi és gazdasági élet, valamint a civil társadalom szereplőinek tehetségsegítő tevékenységeit elismeri és támogatja. Értéknek tekinti a tehetséget, ennek megfelelően vigyáz rá, és ez az attitűd a társadalom minden területén megmutatkozik, a legszűkebb mikroközösségektől a nagy társadalmi szerveződésekig.
A tehetségbarát társadalom fő jellemzői:
A társadalom tehetségbarát volta az általános szemléletben, az oktatási intézményekben, a tehetséggondozó rendszer fenntartásában és a kiemelkedő teljesítmények elismerésében jelenik meg.
Az embereket egyenlőnek, de nem egyformának tekinti. Az emberek egymás iránti tisztelete az alapja az eltérő gondolkodás hasznosulásának.
A tehetségesek eltérő attitűdjeinek elfogadása segíti a tehetségeket, hogy elfogadják a többség tőlük eltérő gondolkodását, és így a társadalomba történő beilleszkedésük könnyebbé válik.
Következő fejezet: >>> 3.2.1.1. A tehetséggondozás intézményrendszere Magyarországon