3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS

3.2. A tehetségfejlesztő szakemberek szerepei, együttműködésük

3.2.3. Interprofesszionális együttműködés a tehetséggondozásban – a tehetségsegítő esetmegbeszélés

A Nemzeti Tehetség Program végrehajtásának 2015–2016. évi cselekvési programját megalapozó koncepció úgy fogalmaz: „Javítani kell a különböző szervezetek (köznevelési, felsőoktatási, civil, egyházi és magán szereplők) tehetséggondozáshoz kapcsolódó tevékenységének koordinációját, tisztázni kell a különböző intézmények és szervezetek feladatait.” Tamás Márta is az együttműködés fontosságára hívja fel a figyelmet. „A tehetséggondozás a különböző szakemberek összehangolt működése révén lehet csak eredményes. Bár a különböző részfeladatokat – szűrés, személyiségfejlesztés, kognitív képességek gondozása, tehetségterület fejlesztése stb. – gyakran különböző szakemberek más-más szervezeti helyen végzik, a közöttük lévő kommunikáció a hatékonyságot jelentősen fokozza.” (Tamás M., 2013)

Az interdiszciplinaritás a tehetséggondozó programokon belül is megmutatkozhat, az interdiszciplináris tehetséggondozó programok célja: a résztvevőket tanulmányokba/kutatásokba bevonni, amelyek nemcsak egy tudományos szakterület elméleti/gyakorlati ismeretét kívánják meg, hanem két vagy több területen való elmélyülést igényelnek (Mező, 2014).

„Az interprofesszionális munka két vagy több, különböző foglalkozási ághoz tartozó szakma képviselőinek időleges vagy hosszabb távú vállalkozása, kommunikációja és együttműködése, amelynek során a csoportdinamika jótékony hatása segítségével a közreműködő szakemberek meglévő és megtermelt tudásukat és erőforrásaikat megosztják egymás között egy közösen meghatározott cél vagy ügy elérése érdekében, közösen meghatározott, eldöntött szinergikus, kreatív eljárásmódok alkalmazásával.” (Budai, 2009, 91.)

Következő fejezet: >>> 3.2.3.1. Az esetmegbeszélés szerepe és jelentősége a tehetségsegítésben