- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
3.3. Példaértékű, jelenleg működő tehetségterületi fejlesztő programok és komplex programok
3.3.2. Nem tantervi rendszerbe illeszkedő foglalkozások, tevékenységek
3.3.2.2. Művészeti tevékenységek
A művészeti versenyek egy része nem tartalmi rendszerben, sokszor nem intézményi keretek között zajlik. Az intézményen kívüli művészeti tevékenység célja a tanuló ismereteinek bővítése, gazdagítása. Ennek a bővítésnek, gazdagításnak a következménye a tanulók különböző képességeinek, készségeiknek, személyiségtulajdonságaiknak, erkölcsi értékrendjüknek stb. a fejlesztése.
Az intézményen kívüli művészeti tevékenységnek nagyon sok előnye van, melyek transzferhatásukat kifejtik a fejlődésben. (1) Változásokat idéznek elő a tudományos teljesítményben, (2) hidat képeznek a magasabb szintű tanulmányok felé, (3) fejlesztik az önállóságot, (4) kialakul a „cselekvő ember” attitűd a környezettel kapcsolatban, (5) fejlődik a tanuló kreativitása, (6) közvetlen tanulási tevékenységek alakulnak ki játékos formában, játékok által, (7) csökkenti a magatartási problémákat, növeli az önbizalmat, (8) serkenti, javítja a motiválást, (9) biztosítja a kihívást, de a tehetséges tanuló megtanulja a kockázatvállalást is.
A fenti előnyök kipróbálhatók, megszerezhetők különböző szervezeti formákban, melyeket fel sem tudunk sorolni, de néhány példa mutatja a lehetőségeket: (1) múzeumi órák, (2) könyvtári órák, (3) levéltári órák, (4) műhelyfoglalkozások, (5) barangolás közgyűjteményekben, (6) kulturális örökségi értékek megismerése, (7) múzeumok kiállításainak megismerése, (8) amatőr színházi, zenei, egyéb művészeti előadások, (9) művészeti csoportok működtetése, (10) művészeti versenyek szervezése, eseményen való részvétel, (11) versmondó versenyek, (12) zenepedagógiai, társpedagógiai, képzőművészet-pedagógiai, filmművészeti projekt, drámapedagógiai foglalkozások.
A különböző szervezeti keretekben folyó tehetséggondozás valamilyen produktumot termel, melyek bemutatása az elért eredmények mércéje lehet: pl. élmények képi megjelenítése, újságok, folyóiratok, kiadványok megjelentetése, kulturális intézményekben produkciók bemutatása stb. Ezek megtekintése a tehetséges tanuló, a tehetséggondozó számára az eredmények bizonyítéka, a részt vevő közösség számára az érdeklődést felkeltő, motiváló.