A tehetség kézikönyve

1.2.2. Katolikus felsőoktatás, az első, tartósnak bizonyuló magyar egyetem megalapítása

A 17. század első felében a katolikus felsőoktatás nagy pártfogót kapott Pázmány Péter, a magyar ellenreformáció s a barokk irodalom egyik legkiválóbb képviselőjének a személyében. Pázmány 1635. május 12-én írta alá a nagyszombati Jezsuita Egyetem alapítólevelét. Az alapító 100 ezer forintnyi vagyonát adományozta az egyetem céljaira, megteremtve ezzel a működés gazdasági alapjait. A két fakultásból álló univerzitás a jezsuita rend szokásos szabályai szerint alakult meg, s ez a kezdeményezés végre tartósnak is bizonyult. Az egyetem egészen 1777-ig működött Nagyszombat városában, s akkor került át az ország fővárosába, Budára. A mai budapesti egyetemek közül több is a Pázmány által alapított univerzitásból fejlődött ki (lásd 2. internetes forrás).

A továbbiakban néhány kiváló magyar férfi életrajzát mutatjuk be röviden, ezeken keresztül érzékeltetve a kor adta lehetőségeket a legtehetségesebbek számára.

Oláh Miklós (1493–1568) Nagyszebenben született. Anyai ágon magyar, apai ágon román származású humanista és történész, aki a Magyar Királyság területén tevékenykedett. Esztergomi érsek, Hont vármegye főispánja, királyi helytartó. Oláh Miklós II. Ulászló udvarában nevelkedett, majd valamikor 1535 és 1537 között Habsburg Mária magántitkára lett, ugyanakkor Németalföld régense is. Politikai pályáját 1542-ben kezdte. Húsz évvel később, 1562-ben először pécsi, majd esztergomi kanonok, később, 1553-tól haláláig, a magyar katolikus egyház legmagasabb méltósága, esztergomi érsek volt. Oláh Miklós nevéhez fűződik a nagyszombati Jezsuita Akadémia alapítása (1554) és ennek bibliotékájaként az első egyetemi könyvtár, a mai ELTE Egyetemi Könyvtár elődjének 1561-es létrehozása is.

Bornemisza Péter (1535–1584) gazdag pesti családból származott. Családját a törökök Pest és Buda fosztogatása során megölték. A hatéves korában árván maradt kisfiút a rokonsága menekítette ki. A gyerek azután ide-oda hányódott különböző felvidéki udvarházakban. A gyorsan fejlődő, műveltségre szomjas ifjút pártolta a módos rokonság, iskolákba járhatott. Kassai diákként áldozata lett egy diákcsínynek, emiatt börtönbe került, de megszökött, és elhagyta Kassát. Tizennyolc évesen nekiindult a vakvilágnak. Három évig rejtőzködött lutheránus otthonokban. Tanult, ahol tanulhatott, olvasott, ahol olvashatott, és verseket írt. Főleg persze vallásos énekeket. De annyit tapasztalt már, hogy az istenes szövegekbe is bejutott a társadalomkritikából: népnyúzó urakról, országot herdáló hatalmasokról. Huszonegy éves korában aztán elhatározta, hogy külföldre megy még többet tanulni. Ekkor írta „Siralmas énnékem...” kezdetű búcsúversét. Ez a mindössze tizennyolc soros költemény, amelyben háromsoronként tér vissza a refrén: „Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom!”, a Balassi Bálint előtti egész magyar költészet legszebb, legjobb, legművészibb költői alkotása. Bornemisza végigbolyongta Magyarországot (egy ideig Balassi Bálint nevelője is volt), és valószínűleg többeknek is megmutatta a műveit, mert a tehetségeseket gyámolítani kész reneszánsz urak továbbsegítették. Nem is kerülhette el Sárvárt, a reneszánsz legkiválóbb magyar művészetpártfogójának, Nádasdy Tamásnak az otthonát. Nádasdynak pedig teljesen mindegy volt, hogy a nála tisztelgő deákember miféle hittételeket vall. Neki csak az volt a fontos, hogy pártfogoltja tehetséges legyen. És ha ott akart élni, az ő közelében, méltó munkákkal látta el; ha tanulni kívánt külföldi egyetemeken, pénzzel és hatékony ajánlásokkal segítette. Így jutott el Bornemisza Péter előbb az itáliai Pádua szabad szellemű főiskolájára, majd a németországi Wittenbergbe, a lutheri tanok tudományos fő fészkébe. Itáliai világi tudnivalókban és németországi teológiában megerősödve érkezett Bécsbe. Itt ismerkedett meg az Elektra témájával. S az immár latinul, németül, olaszul és görögül jól tudó huszonhárom éves író-költő megteremtette a magyar nyelvű reneszánsz irodalom legkitűnőbb alkotását, a Tragoedia magyar nyelven, az Sophocles Elect-rájából című drámát, amelynek Móricz Zsigmond – aki átdolgozta – a Magyar Elektra címet adta, és amelyik egészen a Bánk bánig összehasonlíthatatlanul a legjobb magyar dráma volt. 1578-ban perbe fogták az Ördögi kísértetek című művének kiadása miatt, és elítélték. De ezúttal is sikerült megszöknie a börtönből, és Detrekő várában talált menedékre. Hátralévő éveiben itt és a közeli Rárbokon dolgozott. Itt is halt meg 1584-ben (lásd 3. internetes forrás).

Pázmány Péter (1570–1637) esztergomi érsek, a magyarországi katolikus megújulás vezető alakja, egyházi író. Apja és anyja egyaránt hitvalló protestánsok voltak. Pázmány Nagyváradon született. Margit asszony a fiú 12 éves korában meghalt, apja pedig rövidesen újranősült. Új felesége, Toldy Borbála ismertette meg a kamaszodó Péterrel a katolikus tanokat. 1580-ban még Váradon tanul, majd a kolozsvári jezsuita gimnázium diákja. Kiváló előmenetele miatt a jezsuiták külföldi utazást ajánlottak neki. 1588-ban a krakkói jezsuita kollégium novíciusa lett, Bécsben bölcseletet, Rómában pedig teológiát tanult. 1601-ben elöljárói a sellyei rendházba küldték, hogy hazájában mint hithirdető működjék a katolikus vallás emelésének érdekében. Ugyanebben az évben Kassán és Nyitra vármegyében is dolgozott, nagy sikerrel. Szónoklatai hatására több főúr a jobbágyaikkal együtt rekatolizált. 1603-tól a Grazi Egyetemen teológiát tanított három évig. 1607-ben másodszor küldték hazájába, ahol Forgách esztergomi érsek vette udvarába. 1616-ban esztergomi érsekké nevezték ki. Miután meg volt győződve arról, hogy a protestantizmus elterjedését a papság erkölcsi és műveltségi hanyatlása idézte elő, úgy gondolta, hogy csakis erkölcsös, művelt és buzgó papság képes a protestantizmusnak határt szabni és a tiszta hitet fenntartani. 1619-ben Nagyszombatban az ifjúság számára nevelőintézetet és papnevelőt alapított, majd 1623-ban Bécsben is egyet, amely ma is működik, és alapítójának a nevét (Pázmáneum) viseli. 1629-ben VIII. Orbán pápa bíborossá nevezte ki. 1635-ben Nagyszombatban 100 ezer forintnyi tőkével egyetemet alapított teológiai és bölcsészeti karral (jogutódjai az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem) (lásd 4. internetes forrás).

Zrínyi Miklós (1620–1664) kivételes tehetségű katonai stratéga, politikus, költő, nyelvtehetség és hazafi. Ő és öccse gazdag főnemesi család sarjaként született. Bár nagyon korán elveszítették szüleiket (alig voltak öt, illetve hat évesek), neveltetésüket maga a Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd felügyelte. Hivatalos nevelőjük a veszprémi püspök, Sennyei István volt, de Pázmány Péter esztergomi érsek is sok időt töltött a nemes ifjak okításával. Tanulmányaikat otthon kezdték, majd a jezsuiták grazi, bécsi és nagyszombati intézeteiben folytatták. Az idősebb Miklós 16 évesen nyolc hónapos tanulmányutat is tehetett Itáliában, végigjárva Róma, Nápoly, Firenze és Velence városait. Ezekben az években derült ki: Miklósnak hihetetlen tehetsége van a nyelvek elsajátításához. Hat nyelven beszélt, még több nyelven olvasott. Zrínyi műveltsége is párját ritkította, amit az is bizonyít, hogy hihetetlenül gazdag házikönyvtárat hozott létre. Zrínyi 1646-ban már tábornok volt, 1647-ben pedig – 27 évesen – hivatalosan is horvát bánná, a déli végek főparancsnokává nevezték ki. Az első nagyobb győzelmét is 1647-ben aratta, a Muraközt dúló török csapatokat verte szét Légrádnál. 1651-ben visszafoglalta a törököktől Kis-Komáromot. Az 1640-es és 1650-es években kiemelkedő költői és írói munkásság jellemezte Zrínyi Miklós életét. 1645–1646 telén írta meg nagy eposzát, a Szigeti veszedelmet, amelyben dédapja hőstettének állított halhatatlan irodalmi emléket. Kisebb prózai művek után 1660–1661-ben írta utolsó nagy prózai munkáját, Az török áfium ellen való orvosság címmel, amelyben az összefogásra és harcra igyekezett mozgósítani. Mivel törökellenes hadvezérként Bécstől nem kapott támogatást, megromlott a viszonya a bécsi udvarral. Habsburg-ellenessé vált, szervezkedni kezdett Bécs ellen. Így Bécsnek kapóra jött, hogy egy vadászaton egy vadkan halálra sebezte. Zrínyi udvara a barokk főnemesi kultúra egyik kiemelkedő központja volt. A kortársi feljegyzések kiemelték Csáktornya művelt, kulturális otthon jellegét. Zrínyi vonzotta a tanulni vágyó fiatalokat, de a politikával foglalkozó nemességet is. Irodalmi munkásságát tekintve a 17. század, sőt a régi magyar irodalom egyik legnagyobb alkotója, s egyben a század legkiválóbb hadvezérei közül való volt (lásd 5. internetes forrás).

Következő fejezet: >>> 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)