2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai

2.3.1. A tehetségfejlődés időperspektívája

2.3.1.3. A szocioemocionális fejlődés speciális kérdései: az identitás és moralitás fejlődésének jellemzői tehetséges gyermekek és serdülők körében

2.3.1.3.1. A morális fejlődés tehetségeseknél

Kohlberg erkölcsi fejlődés elmélete (részletesen: Cole és Cole, 1997) alapján a morális fejlődés és az intellektuális fejlődés kéz a kézben jár, hiszen a morális fejlődés számos olyan képességet igényel, melyek a kognitív folyamatokkal és azok hatékonyságával állnak kapcsolatban. A komplex helyzeteket értelmezni kell, ki kell válogatni a releváns információkat, majd pedig integrálni kell azokat. A különböző nézőpontokat összhangba kell hozni, illetve a viselkedés/döntés következményeit elővételezni szükséges. Ezenkívül következtetéseket kell levonni, a társas normákkal való összevetést elvégezni. Ebből fakadóan problémamegoldó készségekre, érvelési képességekre, absztrakt érvelésre, magas szintű morális ítélethozatalra van szükség. A magas intelligenciaszint az absztrakt érvelés és komplex gondolkodás szinonimájának tekinthető, így megalapozottan feltételezhető, hogy hatással van az erkölcsi fejlődésre. A magasabb intellektusú emberekre az is jellemző, hogy jobban integrálják és koordinálják az információkat, valamint kifinomultabb erkölcsi ítéleteket hoznak. A tehetséges serdülőkkel folytatott vizsgálatok többszörösen igazolják a fenti megállapításokat, mivel a kutatók azt tapasztalták, hogy a nem tehetséges kontrollcsoporthoz viszonyítva fejlettebb – akár felsőoktatási hallgatókra jellemző – szintet értek el az erkölcsi érvelés területén. A morális érzékenységük is nagyobb fokúnak bizonyult. Beibert és Hasselhorn (2016), Gross (1993, idézi: Beibert, Hasselhorn, 2016) eredményei szerint a kiemelkedően tehetséges gyerekek az erkölcsi fogalmak megértésében és az erkölcsi érvelés területén olyan eredményeket értek el, mint a felnőttek közül is kevesen. Ugyanakkor számos tehetséges gyermeknek származik nehézsége a szabályok magasabb szintű megértéséből, illetve annak belátásából, hogy bizonyos szabályok méltányosak, míg mások nem. Hajlamosak az igazságtalannak tartott szabályokat megkérdőjelezni, mind a kortársaik, mind a felnőttek körében. Sok serdülőkorú tehetséges fiatal olyan intenzíven vitatja a tekintélyt, hogy környezetét komoly kihívások elé állítja e téren (Lovecky, 2004).

Roeper és Silverman (2009) kiemeli, hogy a tehetséges gyermekek etikai érzékenysége számos forrásból táplálkozik (pl. a megnövekedett kognitív tudatosságukból, az empátiájukból, az igaz-ságérzetükből), ám arra is felhívják a figyelmet, hogy a tehetség és a morális fejlődés kapcsolata összetett. „Hajlamosak vagyunk arra, hogy a tehetséget összekeverjük a jósággal.” (Roeper, Silverman, 2009, 252.) Tény, hogy nem minden tehetséges ember viselkedik az erkölcsi alapelveknek megfelelően, hiszen a morális érvelés és tudat elválhat a viselkedéses szinttől. A szociálpszichológiában jól ismert a kognitív disszonancia jelensége, amikor is az egyénnek egymásnak ellentmondó tudattartalmai vannak: pl. valamiről tudja, hogy egészségtelen, mégis rendszeresen fogyasztja.

Következő fejezet: >>> 2.3.1.3.2. A tehetségesek identitásfejlődésének kérdései