2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai

2.3.4. Speciális tehetségcsoportok

2.3.4.1. Alulreprezentált és alulellátott csoportok a tehetséggondozásban

A kétszeresen kivételes tanulók, az alulteljesítő tehetségek, a kreatív tehetségek és a lányok/nők tehetségfejlődésének folyamata a tehetséggondozás szakirodalmában a tehetséggondozás alulreprezentált csoportjainak problémakörébe ágyazottan jelenik meg (vö. Lovecky, 2004; Mező és Harmatiné Olajos, 2013). Ma már világos a tehetséggondozó szakemberek előtt, hogy a tehetséggondozó programok beválogatási metodikája, és magának az adott tehetséggondozó programnak a filozófiája is lehet elfogult, azaz – az oly sokat bírált intelligenciatesztekhez hasonlóan – bizonyos tanulói csoportokat előnyben részesíthet, míg másokat figyelmen kívül hagy, vagy nem teremt számukra olyan feltételeket, melyek révén a társadalmi „főáramhoz” tartozó tanulókkal azonos esélyeket kapnának (vö. Borland, 2005).

A speciális tehetségcsoportokkal kapcsolatban az alulellátottságra hívja fel a figyelmet többek között Gyarmathy (2002). VanTassel-Baska (2011) pedig a méltányosság-méltánytalanság szemszögéből vizsgálja a témát. Mindkét megközelítés azt jelenti, hogy ha a fenti tanulók be is kerülnek egy programba, az iskolai tehetségfejlesztés során sok esetben nem vagy csak kevéssé veszik figyelembe sajátos jellemzőikből fakadó speciális igényeiket, szükségleteiket. Ennek következtében a bennük rejlő fejlődési potenciált (lásd fentebb) nem teljesítik ki, gyakran válnak aluteljesítővé, de akár el is hagyhatják az adott tehetséggondozó programot.

Következő fejezet: >>> 2.3.4.2. A kreatív tehetségek fejlődésének kérdései