2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai

2.3.4. Speciális tehetségcsoportok

2.3.4.4. Alulteljesítő tehetségek

A tehetséges személyek képességei és a realizálódó teljesítményük közti tartós negatív irányú eltérés (diszkrepancia) az alulteljesítés. Az iskola világához, a tanulmányi tehetségekhez kötődően: „olyan gyermekek, akik intellektuális képességeiket tekintve az osztály felső 25%-ába tartoznak, illetve a standardizált tantárgyi teljesítménytesztekben 90% fölötti teljesítményt érnek el, ám osztályzataik csak közepesek vagy gyengébbek” (Tóth, 2003, 16.). A témával foglalkozó vizsgálatok igen széles spektrumát vonultatják fel a lehetséges definícióknak és okoknak (vö. Gefferth, 1989; Feuerstein, Tannenbaum, 2002; Gyarmathy, 2002; Tóth, 2003; Mező és Miléné Kisházi, 2004). Az alulteljesítéssel kapcsolatban (bővebben: Rimm, 2008; Harmatiné Olajos, 2013) a lényegre fókuszálva az alábbiakat fogalmazhatjuk meg:

Az alulteljesítés sajátos idői mintázattal bír.

Az alulteljesítés jellemzően az általános iskola utolsó éveiben kezdődik, de fiúk esetében korábbi is lehet a kezdete. A tehetséges tanulók az általános iskola első éveiben gyakran könnyedén, erőfeszítés nélkül érnek el sikereket, de megakadnak, amikor szembesülnek az egyre növekvő mennyiségű házi feladattal, a nagyobb erőfeszítés és a tényleges teljesítmény kihívásaival. Ekkor a tehetségesek egy része az eredményesség megőrzése érdekében stratégiát vált a tanulással kapcsolatban, míg mások e helyett védekező, elkerülő magatartást kezdenek kialakítani. Ez utóbbinak az a lélektani dinamikája, hogy ha valamiért nem teszünk erőfeszítéseket, akkor a bekövetkező esetleges kudarc sem vezethető vissza olyan belső tényezőkre, mint a képességeink hiánya (hiszen próbára sem tettük azokat). Az előzőkből adódóan a bekövetkező kudarc nem veszélyezteti az énképünket. A rajta kívülálló körülményeket okolva tehát a külső kontrollos attitűdöt kifejlesztő alulteljesítő – aki egyfajta mágikus gondolkodással rendelkezvén abban is hisz, hogy teljesítményén bármikor jelentősen tud változtatni, csak akarnia kellene azt – könnyen foglya marad e helyzetnek.

Defenzív pszichológiai mintázatként értelmezhető.

A felszínen mutatkozó jellemzők: szervezetlenség, egyenetlen képességstruktúra, befejezetlen vagy gondatlanul összecsapott házi feladatok, kifogások sora, mások hibáztatása, az iskolai tevékenységek unalmasnak minősítése. Némely alulteljesítő tehetséges tanuló iskolai viselkedési problémákat is produkál. Ilyenek a következők: rendszeres vitatkozás a tanárral, osztálybohóc szerepének felvétele, továbbá az iskolatársak zaklatása. Más esetekben magányossá válnak, visszahúzódnak a kortárs kapcsolatoktól, de az ellenkezője is előfordul, azaz a társas életet minden más elé helyezve igen sok (szintén alulteljesítő) baráttal rendelkezik az egyén. Rimm (2008) a dependencia (függőség) és dominancia jellemző mértéke alapján kialakított egy tipológiát, melyben jellegzetes viselkedési mintázatokat ismertet. E tipológia révén egyrészt az azonosításhoz kapunk segítséget, másrészt a beavatkozás fő irányait is láthatjuk (bővebben: Harmatiné Olajos, 2013).

Komplex, multifaktoriális jelenség.

Az alulteljesítés kialakulásában személyiségbeli, kognitív és szociális tényezők, intra- és interperszonális faktorok, illetve ezek dinamikus egymásra hatása ragadható meg. A szerepet játszó legfontosabb tényezők a következők:

Iskolai tényezők

Ide sorolhatók a kedvezőtlen iskolai tapasztalatok, a rosszul rögzült, helytelen iskolai munkaszokások. A kihívások hiánya, a negatív interakciók a tanárokkal szintén problémák forrásai lehet. Az alulteljesítés prevenciójában szerepet játszó, úgynevezett minőségi tanulási tapasztalatokhoz a szakirodalom alapján az úgynevezett „öt c”-re van szükség: kontrollra (control), esélyre (choice), kihívásra (challenge), komplexitásra (complexity) és törődésre (caring). A túl könnyű vagy túl nehéz tananyag nem segíti a tanulók belső kontrollos attitűdjének és az énhatékonyság érzésének a kifejlődését. A tanulók akkor őrzik meg teljesítményszintjüket a magasabb évfolyamokon is, ha idejében megtanulják, hogy a jó eredményekhez a komoly erőfeszítések vezetnek.

Családi tényezők

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai