- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.3.4. Speciális tehetségcsoportok
2.3.4.3. A női tehetség kibontakozásának kérdései
A tehetséges lányokat – különösen a képességek magasabb szintjein – ritkábban azonosítják tehetségként, mint a fiúkat. Lovecky (2004) három okot emel ki e jelenséggel kapcsolatban:
(1) A jelenség mögött egyik okként az áll, hogy maguk a szülők is kevesebb érdeklődést mutatnak a lánygyermekük tehetségként való azonosítása iránt. A fiútestvér mellett gyakran figyelmen kívül hagyják kiváló képességeit, s nem terveznek számára speciális nevelést. Úgy tűnik, a lányokkal kapcsolatban erősen él az a meggyőződés, hogy őket szocializálni kell, nem pedig intellektuális kihívások elé állítani. A lányok társas elfogadottsága érdekében a teljesítményük feláldozható. Azok a lányok/nők, akik nem hajlandók ezt az áldozatot meghozni, gyakran nagy árat fizetnek: magányossá válhatnak, megélhetik a társas visszautasítást.
(2) A lányok ritkább azonosításának másik oka, hogy arra szocializálták őket, ne lógjanak ki a sorból, illeszkedjenek be az átlagos kortársak közé – így ezen elvárásoknak engedelmeskedve maguk is átlagosnak látszanak.
(3) A lányok minden életkorban és minden intelligenciaszinten érettebbek, mint a fiúk, s társas tudatosságuk is fejlettebb. Ennek következtében a fiúkénál kisebb aszinkronicitás jellemzi a fejlődésüket mind kognitív, mind szocioemocionális és fizikai területeken. A fejlett társas és érzelmi képességeket a felnőttek helyeslik, s ezáltal a tehetséges lányok úgy tudják fenntartani kiválóságukat, hogy intellektuális téren nem kihívóak másokkal.
Reis (1998) a tehetséges nők választásairól és kompromisszumairól írt munkájában kifejti, hogy a női tehetségek alulteljesítése elsősorban nem az iskolai jegyekben vagy abban tükröződik, hogy hogyan boldogulnak az iskolában, hanem abban, hogy mit hisznek általuk elérhetőnek, véghezvihetőnek az életben. E meggyőződések kialakulásában igen nagy szerepet játszanak a kulturális sztereotípiák, a nemi szerepek és a társas környezetből érkező különböző üzenetek. Mindezek úgynevezett külső és belső gátakként akadályozhatják a tehetséges lányok és nők tehetségének megmutatkozását és kibontakozását. Félelem a nőiesség elvesztésétől, a női asszertivitás (önérvényesítés) és az agresszivitás fogalmának összemosása, az úgynevezett imposztorszindróma, a nők perfekcionizmusa, az ambiciózusság és önzőség összekeverése, önértékelési problémák, párkapcsolati dilemmák: mind-mind olyan sajátosság, mely a fejlődés útjába állhat (Harmatiné Olajos, 2011a).
Renzulli (2005) továbbfejlesztett tehetségmodelljében olyan metakognitív faktorokkal árnyalja a háromkörös eredetitehetség-koncepcióját, melyek szerepet játszanak a kognitív képességek felerősítésében és a tehetség realizálásában. Tehetséges, sikeres nőkkel folytatott interjúk megerősítették a következő faktorok katalizáló hatását: optimizmus, bátorság, sorstudat, az emberi dolgok iránti érzékenység, magas fizikai és mentális energiaszint, a tudomány valamely területének szeretete. Reis (1998) a női tehetség kibontakozásának modelljében az eltökéltséget, türelmet, kockázatvállalási hajlandóságot, az önmagába vetett hitet, a tehetség manifesztálódásának észlelt fontosságát és a családi, valamint társas támogatás jelentőségét emeli ki specifikusan a nőkkel kapcsolatban (részletesen a fentiek: Harmatiné Olajos, 2013).
Reis (2005) az életúttal kapcsolatba arra is kitér, hogy a tehetséges nők sikerfogalma eltér a férfiakétól, a nőknek mások a prioritásaik. Ez a fogalom olyan elemeket tartalmaz, mint a világra gyakorolt pozitív hatás; vagy olyan életpálya megvalósítása, mely integritáson, becsületességen és könyörületességen alapuló értékrendhez kötődik. Ezen túl is számos olyan tényező van (pl. a női kreativitás divergenciája, időgazdálkodási kérdések, stb.) melyek miatt nem célszerű a női tehetség pályaívét (különösen a mennyiségi mutatókat és az idővonalat) a férfi standardokhoz mérni.