A tehetség kézikönyve

2.6.9.1.1. Gyermekrajz, kamasznyelv, vizuális tehetség (...folytatás)

(3) a nemzeti kultúra (művészet, nevelés, életmód) sajátosságai.

A három faktorból a 20. század első évtizedeiben született rajzfejlődés-elméletek csak az elsőt vették figyelembe. A tehetségfelismeréssel kapcsolatban igen fontos megjegyezni, hogy az egyes életszakaszokban a három tényező szerepe egészen más. A tehetség kibontakozásához nélkülözhetetlenek a jó biológiai adottságok – a kézügyesség, az éles szem, a biztos térérzék. A tehetség fejlődésében fontos szerepet játszik az egyéni stílus, az eredeti képalkotó módszerek és témák. A tehetség érvényesüléséhez azonban e kettő nem elég: fontos az is, hogy a vizuális tehetség találkozzon a fejlesztő környezettel és az elfogadó közízléssel. Ha bármelyik hiányzik, a tehetséges fiatalból nem lesz sikeres művész, legalábbis a saját korában nem.

Az, hogy ki számít vizuális tehetségnek, kultúránként változik. A Csíkszentmihályi Mihály kreativitáselméletében szereplő három összetevő – a tehetséges egyén, a megfelelő működési terület és a fogadókész szakmai közösség – mindegyike szükséges ahhoz, hogy a tehetség megmutathassa magát. Később módosulhat a kultúra, megjelenhet az egyéni stílust felismerő és elismerő közönség – a mű megérheti az elismerést, ha alkotója már nem is örülhet neki. Óriási a pedagógusok szerepe a felismerésben és támogatásban – a közízlés ellenére is –, mert tőlük is függ, megszületik-e a később sokak által elismert, jelentős életmű (Csíkszentmihályi, Rathunde és Whalen, 2015).

2.6.9.2. ábra. Haptikus és lineáris típusú alkotó munkája (Vizuális Nevelési Tanulmányi Gyűjtemény). 2a: Plasztikus típusú alkotó. 10 éves fiú: Fekete nap. 2b: Lineáris típusú alkotó. 12 éves lány: Lovak (Vizuális Nevelési Tanulmányi Gyűjtemény)

A rajzi képességek fejlődésének spirális, „megszüntetve megőrző” modellje szerint a gyermekek előző fejlődési korszakaikat megőrizve (és időnként felhasználva) alakítják ki egyre differenciáltabb és esztétikusabb képi nyelvüket. Ebben a modellben már központi szerephez jut a kifejezés, a benső tartalmak tolmácsolása. Az elmélet kidolgozója Victor Löwenfeld (1970), aki a kognitív és expresszív fejlődés párhuzamait kutatva az érzékelés és ábrázolás két alaptípusát különítette el: a részletformákra ügyelő lineáris és az egészből kiinduló, azt differenciáló haptikus/plasztikus típust.

2.6.9.3. ábra. Fiatalok homokanimációt készítenek. Szent István Általános Iskola és Gimnázium, Jászberény

A többrétű intelligenciaelmélet – benne a téri intelligencia – szerzője, Howard Gardner (1980) szerint a gyermekek rajzfejlődése nem modellezhető a szokásos, egyenletesen – vagy spirálisan, korábbi szakaszokhoz visszatérve – felfelé vezető ívvel, amely nem veszi tekintetbe a „rajzi törést”, az ábrázoló teljesítmény rohamos hanyatlását kiskamaszkorban. Szerinte a fejlődés U alakú görbével írható le, amelyben az U bal oldali, magasan kezdődő és lefele lejtő szára jelképezi a kisgyermek kiváló rajzi teljesítményét, amely az óvodai és iskolai képzés hatására egyre hanyatlik. A rajzok kevéssé kifejezők, a technikai sémák felváltják a kreatív megoldásokat. A kiskamaszkori, 10-12 évesen átélt „rajzi törés” jelzi a spontán, örömteli ábrázolás végét. Innentől egy-egy nemzedékből már csak azok mennek tovább, akiket a kedvező körülmények vagy önfejlesztő tehetségük ösztönöz. A kisgyermekek rajzi színvonalára – az eredetiség és kifejezőerő magaslatára – a kamaszoknak csak igen kis hányada jut vissza. Gardner azt állítja, hogy létezik egy friss, egyéni és sajnos megismételhetetlen gyermeki látásmód, amely idővel elenyészik. Csak a vizuális tehetség éri el újra azt a színvonalat. Gardner szerint a rossz pedagógia, a pszichológusok többsége szerint viszont (köztük Gerő Zsuzsa, 1983) egyszerűen az érés, a domináns nyelv változása okozza a kisiskolás korra jellemző „tündéri realizmus” eltűnését. A képek helyét 10 éves kor körül végérvényesen átveszik a szavak, mint a kifejezés elsődleges eszközei.

De vajon helytálló-e ez a megállapítás az Új Képkorszakban, amelyet a digitális csatornákon közvetített képmások áradata jellemez? A minden érzékszervet igénybe vevő multimédia megfelelője a képi kifejezés kutatásában a plurimediális modell, a rajz, mozgás és magyarázó beszéd egysége (Kindler és Darras, 1997). A modell lényege a rajzolás összekapcsolása a beszéddel, a gesztusnyelvvel (színjátszással) és a társművészetek világával. A feltárt kapcsolatok kisgyermekkorban igen meggyőzők – a firkákat tartalmilag egészítik ki a rajzolást kísérő, illetve a kész művet „magyarázó” gesztusok, hangok, szövegek. Érdekes módon hasonlóan lényegi, a jelentéshez közelebb vivő, az alkotást kiegészítő intermediális kapcsolatot csak a kamaszkorban sikerült felfedeznünk. Érettségi projektek munkanaplóiból idézett, a műveket a megélt élmények, illetve az ismeretek kontextusába helyező szövegek meggyőzően bizonyítják a több médiumban zajló alkotást (Kárpáti, 1997c, 2005; Zombori, 1997, 2015).

Előző oldal Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.9.2. A vizuális tehetség felismerése, tehetségdiagnosztikai eszközök a vizuális nevelésben