2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek

2.1.1. Tehetségmodellek mint a fejlesztő programok kiindulási alapjai

2.1.1.5. Öröklés – környezet – gyakorlás a szakértelem megszerzésében

2.1.1.5.1. Simonton emergens-epigenetikai modellje

A modell kiinduló gondolata az, hogy egy tehetségterület hátterében nem egy öröklött vonás áll, hanem számos különálló tulajdonság együttese. Ezek az összetevők magukban foglalják mindazokat az élettani, kognitív és diszpozíciós jellemzőket (emergens vonások), amelyek szerepet kapnak azon a területen (domain), amelyben a személy tehetséges. Ugyanakkor az emergens vonások nem egyszerre fejtik ki hatásukat, hanem epigenetikus program szerint fokozatosan fejlődnek és differenciálódnak a gyermekkor, a serdülőkor, a fiatal felnőttkor során. Egy személy viszonylag stabil attribútuma át is alakulhat: egy gyermek zongoristaként, később zeneszerzőként majd karmesterként is lehet sikeres. Az öröklött adottságok és az epigenetikus fejlődési program multiplikatív jellege adhat választ az azonos környezetben élő gyerekek eltérő fejlődési ütemére, teljesítményére. Ennek alapján, mivel a képességek és tulajdonságok személyi profilja változik, egyre nehezebb azonosítani, hogy az egyén miben tehetséges, különösen gyermekkorban. Ez a fejlődési instabilitás azt jelenti, hogy az oktatást és a fejlesztést gondosan meg kell tervezni, hogy lépést tudjanak tartani ezekkel a változásokkal.

Következő fejezet: >>> 2.1.1.5.2. Ericsson – a szakértővé válás útja