A tehetség kézikönyve

2.1.1.5.2. Ericsson – a szakértővé válás útja

A különböző tehetségterületeken ma is vitatott kérdés az öröklött adottságok és/vagy a környezeti hatások döntő befolyása az eredményességben (Ericsson és mtsai, 2005). Míg nem vitatható a testmagasság, testalkat genetikai meghatározottsága a sportban, meghatározó szerepe van az ún. másodlagos, szociokulturális tényezőknek. Ilyen például a kenyai futóknál a sport igen magas kulturális értéke. Ezzel magyarázható, hogy Kanadában 3,5-szer több gyerek jéghokizik, mint a svédeknél, a finneknél vagy a cseheknél (Baker-Horton, 2004). Hasonlóan fontos a családi minta, és nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a család mekkora anyagi forrással támogatja a gyermek előrehaladását. Így van ez az abszolút hallás esetében, a zenében is: a legtöbb elméletalkotó szerint mind a két tényezőnek meghatározó szerepe van a képesség professzionálissá válásában. Renzulli (1978), Mönks (1997) és Czeizel (1997, 2003) szerint a tehetség összetevői genetikailag meghatározottak, megjelenésük valamely tehetségterületen több, egyéb környezeti tényezőtől is függ (lásd Simonton, 2005). Hasonlóan nincs egységes álláspont a képességek optimális fejlesztésével, valamint a tehetséggondozás folyamatával kapcsolatban sem (Côté, 1999). Egyes genetikusok szerint születésünkkel lényegében véve minden eldőlt. Galton – mint azt korábban láttuk – azt állította, hogy a kiemelkedő képességek hátterében öröklött tényezők állnak. Azt ő is elismerte, hogy a gyakorlással növelhető a teljesítmény, de úgy gondolta, hogy az csak a kezdeti periódusban lehet intenzívebb, aztán a teljesítményemelkedés egyre kisebb lesz, míg a személy el nem éri saját maximális szintjét. Amikor a 20. század elején elkezdődtek a pszichometriai mérések, nem találtak bizonyítékokat Galton hipotézisére, összehasonlítva bizonyos területek szakértőit kontrollcsoportokéval, pontosabban a szakértők fölénye egy speciális területre vonatkozott, nem volt általános. Így például a profi sakkozók jó emlékezete a sakktáblán látható figurák pozíciójára korlátozódott. Fontos általános megfigyelés, hogy a szakértők tudása gyakran nagyon terület-, azaz domainspecifikus, és a szűk szakterületen kívül meglepően korlátozott. További megfigyelés szerint a szakértők közötti különbségek, valamint a szakértők és a kevésbé profi szakemberek közötti különbségek mindig tükrözik a gyakorlás különbségeit.

(a) A területek fejlődési pályái különböző kiinduló-, csúcs- és végidőpontokkal rendelkeznek.

(b) A tehetségességet egy adott területen a többihez mérten értékeljük:

kezdetben a potenciál alapján,

majd a teljesítmény alapján,

végül felnőttkorban a kiválóság alapján.

(c) A tehetségfejlődés folyamata számos átmenetet foglal magában, amelyek révén a képességek kompetenciákká, a kompetenciák szakértelemmé alakulnak, ez a szakértelem pedig kiválósággá fejlődhet.

(d) Ezeket az átmeneteket a kreativitás szintje különbözteti meg: Kis-c ? Big-c.

(e) Ezek az átmenetek magukban foglalják az egyén (kreatív megközelítés és attitűd) – folyamat (készségek, tudás megszerzése) – produktum (szellemi, esztétikai vagy gyakorlati produktumok) összekapcsolódását.

(f) A tehetségfejlesztési folyamat minden szakaszát az oktatás különböző stratégiái és céljai jellemzik:

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.1.1.6. Összefoglalás