- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
2.1.1. Tehetségmodellek mint a fejlesztő programok kiindulási alapjai
2.1.1.5. Öröklés – környezet – gyakorlás a szakértelem megszerzésében
2.1.1.5.2. Ericsson – a szakértővé válás útja (...folytatás)
kezdetben meg kell szerettetni a fiatallal az adott területet;
majd segíteni a szükséges készségek, tudás kifejlesztését (a technika tanítása);
végül segíteni kell a tehetséges egyént abban, hogy megtalálja saját egyedi stílusát, módszerét, vagy azt a területet, amelyben alkalmazni tudja megszerzett szakértelmét.
(g) A kiválóság elérése korlátozott alacsony motivációval, nem megfelelő mentális hozzáállással, a coping (megküzdés) hiányával, a reziliencia (rugalmas alkalmazkodás) hiányával, a nem optimális tanulási lehetőségekkel, és persze véletlen események is befolyásolják.
(h) A fejlődés ugyanakkor fenntartható, javítható, felgyorsítható. Ez függ az oktatási lehetőségek elérhetőségétől (beleértve az iskolán kívüli programokat és mentorálást), a pszichológiai és szociális támogatástól és a gazdasági tőkétől is.
Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Wilhelm Volkmann (1863; idézi: Kozma és Kovács, 2005) már a 19. században leírta, hogy a tárgyak vizuális felismerése javul gyakorlás hatására –
2.1.13. ábra. Egy adott tehetségterület fejlődési pályája (Subotnik és mtsai, 2011, 34. nyomán egyszerűsítve – az ábra magyarázatát lásd alább)