A tehetség kézikönyve

2.8.5.2. Az Arany János Tehetséggondozó Program hatásvizsgálata

Az Arany János Tehetséggondozó Programot 2000-ben indította el az Oktatási Minisztérium azzal a céllal, hogy iskoláztatási támogatást nyújtson a kistelepüléseken élő, hátrányos helyzetű, tehetséges fiataloknak. Indulásakor a települési hátrányokkal küzdő tanulók támogatását tartották fontosnak, ezért az 5000 fő alatti településen élő tanulók jelentkezését várták. Később a program célcsoportja kibővült olyan tanulókkal, akiknek a szülei alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek vagy kiegészítő családi pótlékot kapnak. „A program célja a tehetséges gyermekek továbbtanulásának elősegítése, felsőfokra juttatása, emellett korszerű, munkapiacon fontos ismeretek nyújtása, mint informatika (ECDL-vizsga), idegen nyelv (nyelvvizsga) és autóvezetés (jogosítvány). A 2000-ben induló tehetséggondozó program 2004-ben a kollégiumi, 2007-ben pedig a kollégiumi szakiskolai programmal bővült. Azóta is ez a három program képezi az Arany János Programokat. A később induló kollégiumi és kollégiumi szakiskolai programok célja hasonlóan alakult: a kollégiumi program esetében az érettségi, míg a kollégiumi szakiskolai program esetében a szakmaszerzés a cél. Vagyis mindhárom alprogram iskoláztatási támogatást nyújt hátrányos helyzetű csoportok számára, lehetőséget adva a csoportos társadalmi mobilitásra. Ahogy az alprogramok céljai, úgy a célcsoportok is eltérnek egymástól.” (Fehérvári, 2015, 20.)

Az ötéves program fontos eleme az előkészítő évfolyam, amelynek elsődleges célja a felzárkóztatás. A tantárgyak mellett kiemelt szerepet kapnak az idegen nyelvi és számítástechnikai ismeretek, valamint az önismeret/drámapedagógia, illetve a tanulásmódszertan/kommunikáció.

A program első teljes körű hatásvizsgálatát a Felsőoktatási Kutatóintézet kutatói végezték el 2005-ben. „A kutatás segítségével megállapítható volt, hogy a tehetséggondozó programban tanulók társadalmi státusza leginkább a szakiskolásokéhoz, szakközépiskolásokéhoz hasonlít. A programba való bekapcsolódás nélkül ezek a diákok nem jutottak volna be a továbbtanulási esélyt adó elit gimnáziumokba.” (Fehérvári, 2015, 22.)

Ugyanakkor a 2009-es országos kompetenciamérés adataiból látható, hogy a 10. osztályos mérés szerint a tanulók matematikából (560 pont) és szövegértésből (574 pont) is jobban teljesítettek, mint az országos átlag (489 és 496 pont). Ez a teljesítmény meghaladja a 4 osztályos gimnáziumok átlagpontszámát, de a 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok tanulóinak eredményeitől még elmaradnak (Derényi és mtsai, 2015). Mégis, ez az eredmény azt jelzi, hogy fokozott támogatás mellett a hátrányos helyzetű tehetséges fiatalok a gimnáziumi szintnek megfelelő teljesítményt képesek nyújtani.

2008-ban és 2009-ben az Expanzió Kft. végzett hatásvizsgálatot az AJTP-ről, amelyben „azt értékelték, hogy a program az első nyolc évben elérte-e a kitűzött céljait, illetve mi jellemzi az állami források felhasználását. A módszerek itt is sokrétűek voltak: interjúztak a korábbi és a mostani programvezetéssel, fókuszcsoportos interjúk készültek a kollégiumok vezetőivel; kérdőívekben kérdezték meg a végzős és a végzett tanulókat, a középiskolák vezetőit és pedagógusait, illetve a küldő általános iskolák tanárait. Az empirikus vizsgálatokat dokumentumelemzés egészítette ki. Kiderült, hogy az Arany János Program egy olyan sikeres kísérlet, amely megmutatta, hogy az erősen szelektív és a társadalmi esélyegyenlőséget nem támogató iskolarendszerben is lehetséges az esélyteremtés egy néhány ezer főt számláló csoport számára. A program leginkább csak közvetlen környezetére gyakorolt hatást, vagyis a résztvevőkre. A tanulók átestek egy, a családi szocializációtól eltérő szocializáción, és olyan ismeretekkel vérteződtek fel, melyek jobb esélyt biztosítanak pályájukon és a munkaerőpiacon. Emellett a középiskolák és a kollégiumok tanárainak szemlélete is megváltozott: egyrészt a hátrányos helyzetű gyerekekről alkotott véleményük pozitívabbá vált, másrészt pedagógiai kultúrájuk is gazdagodott, melyet máshol is kamatoztathatnak.” (Derényi és mtsai, 2015, 43.)

A kutatás további tanulságai, hogy minél hátrányosabb helyzetű csoportról van szó, annál inkább felértékelődik a program hatása. Az AJTP-tanulók alig egytizede gondolja azt, hogy a program nélkül nem tanult volna tovább, az AJKSZP-programban részt vevőknek viszont 28%-a. A programokban részt vevők többsége úgy gondolja, hogy ezáltal javultak az esélyeik a tanulásra. Az AJTP esetében 69%, az AJKP-tanulók körében 71%, és az AJKSZP-diákok 79%-a vélekedik így (Fehérvári, 2015).

Származás szerint is eltérés volt tapasztalható a program megítélésében. „A roma, cigány származású fiatalok szignifikánsan nagyobb hatást tulajdonítanak a programnak és a kollégium szerepének is továbbtanulásukban, mint nem roma társaik. A roma fiatalok 69%-a gondolja úgy, hogy a kollégiumban jobb eredményeket tudott elérni, és 80%-uk szerint a program nélkül nem tanult volna tovább, vagy az legalábbis javította tanulási esélyeiket. Szintén az AJP hatásának tekinthetjük, hogy e program nélkül az AJKP-tanulók 24%-a nem érettségit adó képzésbe került volna, hanem szakiskolában tanult volna tovább. Vagyis az ő esélyeiket mindenképpen javította már az a tény is, hogy érettségit adó képzésbe kerültek. Ugyancsak így értékelhetjük azt, hogy az AJTP-tanulóknak 23%-a nem gimnáziumi képzésbe került volna e program nélkül, ami felsőfokú továbbtanulási esélyeiket nagyban csökkenti.” (Fehérvári, 2015, 44.)

Az Arany János Tehetséggondozó Programnál még költség-haszon elemzést is végeztek, amely rámutatott arra, hogy a program mind az egyének, mind a társadalom számára anyagilag is mérhető haszonnal jár. Egyéni szinten ilyen például a diploma megszerzése, amely már akkor is megtérül a költségvetés számára, ha meghaladja az 5%-ot azon tanulóknak az aránya, akik a programban való részvétel nélkül nem szereztek volna diplomát. A tanulmány rámutat arra is, hogy a programba befektetett költségvetési források hozzávetőlegesen háromszorosan is megtérülnek.

Az AJP-hatásvizsgálatok és programértékelések az oktatáspolitika számára fontos fejlesztési alapot jelentettek (Derényi és mtsai, 2015).

Az Arany János Tehetséggondozó Programot gyakorlatilag 2000 óta a magyar tehetséggondozás zászlóshajójának tekinthetjük. A program magyar szakemberek részéről számos külföldi konferencián is bemutatásra került. A külföldi kollégák mindig nagy elismeréssel fogadták ezt az igazán újító kezdeményezést.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS