1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG

1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)

1.1.2. A magyar felsőoktatás helyzete Mohács előtt

A 11–13. században Nyugat- és Dél-Európában sorra jöttek létre az egyetemek a tanulni vágyó tehetséges ifjak által választott tanárok körüli spontán tömörüléssel. A Rajnától keletre és az Alpoktól északra azonban a felsőfokú tanulmányokat folytatni akaróknak nem volt más választásuk, mint a peregrináció, azaz a külföldi egyetemjárás.

Régiónkban 1348-ban, Prágában alakult az első ismert univerzitás. Ezt követte az 1364-es krakkói, majd az 1365-ös bécsi egyetemalapítás. Magyar szempontból kezdettől fogva Bécs a legjelentősebb szomszédos egyetem, ahol hamar megalakult az önálló magyar akadémiai nemzet, s ettől kezdve szinte folyamatos a magyar hallgatók jelenléte az osztrák városban. Prága iránt már a 14. században, Krakkó iránt a 15. század második felétől nőtt meg a magyar hallgatók érdeklődése. Volt olyan időszak, amikor Krakkóban a diákok egynegyede magyar volt.

Bár hazánkban is ekkor alapították az első egyetemet (Pécs, 1367), azonban ez rövid életűnek bizonyult: néhány évvel az alapítása után a király megszüntette a támogatását.

Magyarország követte az európai fejlődést, s külföldi peregrinusai révén is igyekezett lépést tartani a kor tudományának előrehaladásával. A magyar fejlődés sajátossága éppen az, hogy középkori uralkodóink többszöri kísérlete ellenére sem sikerült olyan állandó egyetemet létrehozni, amely túlélhette volna a török támadást, és fenntarthatta volna a belföldi egyetemi képzés lehetőségét (lásd 2. internetes forrás).

Következő fejezet: >>> 1.2.1. A kollégiumi típusú iskolák szerepe a tehetségsegítésben