2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai

2.4.3. A tehetséges gyerek, fiatal gyenge oldalának fejlesztése

2.4.3.1. Gyakran előforduló gyenge oldal: a tehetséges fiatal motiválatlansága

2.4.3.1.1. A tanulási motívumok rendszere, kapcsolatuk a tehetséggondozással

A motívumok rendszerének bemutatása előtt szót kell ejtenünk Csíkszentmihályi (2010) motivációs vizsgálatairól, aki ezek alapján dolgozta ki új motivációs modelljét a „flow-élmény”-re építve azt, hangsúlyozva, hogy a tehetséggondozás kulcskérdése a motiváció. Modelljének alapgondolata hétköznapi tapasztalataink alapján is bizonyítható: „Az emberek azzal foglalkoznak szívesen, ami számukra élvezetes, és azt élvezik, amit jól tudnak csinálni.” (Csíkszentmihályi, 2010, 29.) Szem-ügyre véve ezt a tehetséggondozás szemszögéből, a következőt állapítja meg: „Sok tehetséges fiatalból, az ígéretes jövő ellenére nem lesz tudós vagy művész – sok átlagos képességű gyerek pedig soha nem tanul meg olvasni vagy számolni. Ennek oka pedig nem az, hogy az előttük álló feladatok meghaladnák az értelmi képességeiket, hanem az, hogy a tanuláshoz szükséges erőfeszítést nem vállalják. A kimagasló tudományos eredményeket elérő emberek születésüktől fogva nem feltétlenül jobb eszűek másoknál, csak több energiát fektetnek az előrehaladásukba, és nagyobb önfegyelemmel rendelkeznek.” (Csíkszentmihályi, 2010, 19.) Teljesen egyetértve a szerzővel, utalnunk kell itt ismét az egyéni fejlesztő programok jelentőségére, elengedhetetlen voltára, hiszen aligha lehet elérni „osztályszinten” a pozitív motívumok kialakítását a gyerek, fiatal tanuláshoz fűződő viszonyában, ez döntően a sikeres egyéni tevékenység során alakulhat ki. „A sok-sok tapasztalat összeadódik, és ez határozza meg, hogy végül öröm, unalom vagy szorongás társul a különböző tanulásokhoz.” (Csíkszentmihályi, 2010, 21.) A következőkben áttekintjük, milyen főbb pszichológiai, pedagógiai mechanizmusokra, módszerekre tud építeni a pedagógus és más fejlesztő szakember, hogy a tehetségígéretekben kialakítsa a „flow-állapotot”, amelyben „Az ember valamilyen tevékenységbe annyira belefeledkezik, hogy nem érzékeli az idő múlását, nem érez fáradságot, és minden mással megszűnik a kapcsolata, csak magával a tevékenységgel van elfoglalva.” (Csíkszentmihályi, 2010, 30.) Ehhez gazdag pszichológiai és pedagógiai eszközrendszer áll rendelkezésünkre (vö. Csíkszentmihályi, 2016).

A késztetések rendszerében megkülönböztetünk alapvető, elsődleges motívumokat, melyek mind az állati, mind az emberi viselkedést is jellemzik, és az életben maradáshoz szükségesek, illetve megkülönböztetünk magasabb rendű motívumokat, amelyek elsősorban az emberre jellemzőek.

Az elsődleges motívumok az alábbiak (részletesen: Balogh, 2012; Gyarmathy, 2006):

szükségletek;

homeosztatikus késztetések;

drive;

érzelmek;

vágyak.

Az elsődleges motívumok áttekintése után lássuk vázlatosan a magasabb rendű motívumokat. Ezek a következők:

szándék;

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.4.3.1.2. A fejlesztés lehetőségei a hatékony teljesítményértékeléssel