2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai

2.4.3. A tehetséges gyerek, fiatal gyenge oldalának fejlesztése

2.4.3.1. Gyakran előforduló gyenge oldal: a tehetséges fiatal motiválatlansága

Fontos kiindulási pont a tehetséggondozásban, hogy a kognitív és motivációs fejlődés közötti szoros kapcsolatot a szakemberek ma már evidenciaként kezelik (Schick és Phillipson, 2009). A motivációban jelentkező eltérések különbséget eredményezhetnek a megismerés fejlődésében is, amelyet a hosszú időn keresztül mutatott intellektuális teljesítmények tükröznek (Lens és Rand, 2000). Ausztráliában Gross (2000) összehasonlítva a tanulmányi szempontból tehetséges hetedik osztályos tanulók motivációs összetevőit korcsoportjuk nem szelektált populációjával, azt találta, hogy a tehetséges gyermekek nagyobb valószínűséggel mutattak intrinzik motivációt a problémamegoldó feladat nyújtotta örömük megerősítésére. Intrinzik motivációról akkor beszélünk, ha azért végzünk egy tevékenységet, mert az önmagában érdekes, örömet jelent az elvégzése. Az extrinzik motiváció elnevezés az előbbivel szemben a cselekvést befolyásoló külső tényezőkre utal. Az intrinzik motivációhoz tartozik a flow (Csíkszentmihályi, 2010), „azonban az intrinzik motiváció »belső igény« konstruktumával szemben Csíkszentmihályi az önjutalmazó motivációt az egyén és a tevékenység közti interakcióban ragadja meg, azaz bizonyos jellemzőkkel bíró feladatok bizonyos egyénekben bizonyos feltételek mellett beindítják az önjutalmazó viselkedést” (Czeizel és Páskuné, 2015, 67. – www.mateh.hu, Tehetség-szakirodalom, Könyvek).

Következő fejezet: >>> 2.4.3.1.1. A tanulási motívumok rendszere, kapcsolatuk a tehetséggondozással