2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai

2.4.3. A tehetséges gyerek, fiatal gyenge oldalának fejlesztése

2.4.3.4. A tehetségesek személyiségének fejletlenségéből, zavaraiból fakadó főbb problémák

2.4.3.4.1. Kiemelt jelentőségűek az énkép, önértékelés problémái a tehetségeseknél

A fent leírtakból is látszik már, milyen sokféle „veszély” leselkedik a tehetségesek személyiségének fejlődésére. Az én értékelése azonban különösen fontos az ember harmonikus működéséhez. Amennyiben a tehetséges egyének énképe valamilyen módon sérül, ez a károsodás erősen gátolhatja kapacitásukat potenciáljuk legproduktívabb módon történő kamatoztatására (vö. Berentés, 2012).

A gyerek énképét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen eredményt ér el a tanulásban és más tevékenységterületen. Sok buktatója van a sikernek, hiszen az iskolai teljesítményben több tényező is fontos szerepet játszik, hogy csak a legfontosabbakat említsük: intellektuális képességek, szocioemocionális összetevők stb. (vö. Turmezeyné, Balogh, 2009 – www.mateh.hu, Tehetség-szakirodalom, Könyvek). Az utóbbiaknak is széles a skálája: motiváltság, igényszint, önértékelés, önbizalom, önszabályozás, érzelmi stabilitás, terhelhetőség. A személyiség egyik leglényegesebb meghatározója éntudata, önismerete, önmagáról alkotott képe (vö. Bagdy, 2014; Balogh és Koncz, 2008; Buda M., 2004; Czeizel és Páskuné, 2015; Harmatiné, 2011; Inántsy és mtsai, 2010; Koncz, 2005; Páskuné és mtsai, 2015; Szabó M., 2004; Vajda és Kósa, 2005). A nevelésnek a felnőttségre kell felkészítenie a gyereket, és a harmonikus felnőttségnek egyik lényeges jellemzője önmagunk vállalása, önmagunkkal való azonosulásunk, az énidentitás. Kialakul-e a tanulókban a reális énkép, önmaguk elfogadása? Vizsgálatok sora bizonyította, hogy sok probléma fakad már gyermek- és ifjúkorban is az énfunkciók zavaraiból, ezekre is figyelnünk kell.

Következő fejezet: >>> 2.4.3.4.2. Kiemelt feladatok a fejlesztésben