- A tehetség kézikönyve elé
- 1. A HAZAI TEHETSÉGSEGÍTÉS TÖRTÉNETE, EREDMÉNYEI 1990-IG
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 1.2. Tehetségsegítés a késői reneszánsz és a barokk korban (1526–1772)
- 1.3. Tehetségsegítés a magyar felvilágosodás korában (1772–1800)
- 1.4. Tehetségsegítés a nyelvújítás idején és a reformkorban (1800–1848)
- 1.5. A szervezett tehetségsegítés alapjainak lerakása a 19. században
- 1.6. Szervezett tehetségsegítés a századfordulótól a második világháborúig
- 1.7. Tehetségsegítés a szocializmusban a rendszerváltásig
- 1.1. Tehetségsegítés Magyarországon a középkorban (1526-ig)
- 2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 2.2. Azonosítás, mérés; versenyek. A fejlesztés módszerei; eltérő fejlődési életutak
- 2.3. A tehetségígéretek fejlődésének általános jellemzői, kiemelten az alulteljesítő és speciális bánásmódot igénylő más tehetségesek fejlődésének sajátosságai
- 2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
- 2.5. Pedagógiai és pszichológiai módszerek, eszközök a tehetségfejlesztő programok megvalósításához
- 2.6. Főbb tehetségterületek
- 2.7. Tehetséggondozó tantervek, programok készítésének metodikája
- 2.8. A komplex tehetséggondozó programok hatásvizsgálata
- 2.1. Intelligencia és tehetség; tehetségmodellek
- 3. SZAKEMBEREK, SZÉLES KÖRŰ EGYÜTTMŰKÖDÉS
- 4. TEHETSÉGSEGÍTŐ PROGRAMOK HAZÁNKBAN ÉS MÁS ORSZÁGOKBAN
- Tartalomjegyzék
2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek
2.4. A komplex tehetségfejlesztő programok kidolgozásának tartalmi szempontjai
2.4.3. A tehetséges gyerek, fiatal gyenge oldalának fejlesztése
2.4.3.4. A tehetségesek személyiségének fejletlenségéből, zavaraiból fakadó főbb problémák
A korábban bemutatott komplex tehetségmodellekben (pl. Mönks–Renzulli, Czeizel) fontos összetevő a tehetségkomponensek között a
Kutatók elemezték Dabrowski (1937) tehetségesekre vonatkozó személyiségelméletét (vö. Silverman, 1993; Mendaglio, 1995; Cross és mtsai, 1996; Piechowski, 1986, 1995). Ebben az elméletben (vö. Mönks és Ypenburg, 2011) Dabrowski azt fogalmazta meg, hogy a tehetséges egyének szuperérzékenységet mutatnak számos területen: pszichomotoros, intellektuális, szenzuális téren, valamint a képzelőerő és az érzelmek területén. Ez a túlérzékenység úgy írható le, mint kiterjesztett tudatosság, megerősödött érzelmek és az intellektuális és/vagy fizikai tevékenység megemelkedett szintjei, s ezek miatt is különös figyelmet kívánnak a tehetségígéretek.
A tehetséges diákok esetében gyakran előfordul az egyenetlen fejlődés is; e jelenséget aszinkron fejlődésnek nevezik (Delisle, 1992; Silverman, 1993). Egy másik, a szakirodalomban gyakran említett jellemző tulajdonság a tehetségesekre, a maximalizmusra való hajlandóság (Webb és mtsai, 1982). A maximalizmus elégedetlenség az egyén ideális és tényleges teljesítménye között fennálló eltérés miatt. A tehetséges gyermekek egy másik gyakori jellemzője a túlzott önkritikára való hajlandóság. A tehetséges tanulók ugyancsak gyakran emlegetett jellemzője a multipotencialitás (Silverman, 1993). A multipotencialitás arra vonatkozik, hogy sok tehetséges tanuló nagy érdeklődést mutat több speciális terület iránt is, és ebből is fakadhatnak problémák (vö. Cross és mtsai 1991, 1995, 1996).