A tehetség kézikönyve

2.6.3.3.1. Motívumok és biológiatanítás

Az érzelmi kötődés mint motívum a törődés és empátia igényét jelenti a tanuló részéről. A biológiaórán vagy éppen a tehetséges tanulókkal történő foglalkozások során is fontos, hogy tisztában legyünk tanulóink fizikai és szellemi teljesítőképességével, lelki problémáival, és ennek tudatában járjunk el, amikor egy-egy konkrét feladatot határozunk meg számukra. Tudnunk kell együtt örülni a gyerekkel a sikerek kapcsán, míg megértőnek kell lennünk a kudarcok bekövetkeztekor is. Az érzelmi kötődés tanulók részéről történő érzékelése tovább erősíthető, ha megtanítjuk tanulóinkat örülni, illetve szeretni. Ennek egyik szaktárgyunkból adódó lehetősége, hogy kirándulások alkalmával, természeti tárgyak bemutatásakor, szemléltetéskor felhívjuk tanulóink figyelmét a természet szépségeire, amiről mi magunk is szeretettel, rajongással beszélünk. Irányítsuk a figyelmet az élőlények biológiai egyensúlyban betöltött szerepére, hasznára, és állítsuk azzal mindjárt párhuzamba az ember természetkárosító tevékenységét. Ez lehetővé teszi, hogy az ok-okozati összefüggések feltárása révén fejlesszük a gyerek empátiás készségét, amely ugyanakkor növeli érzékenységét az érzelmi reakciók adaptációjában és kinyilvánításában is.

Az identifikáció a tanulók személyiségének tiszteletben tartását, elfogadását jelenti, javító, nevelő szándékkal, amely egyúttal a képességbeli különbözőségek tolerálását és annak kamatoztatását szabja feladatul a biológiatanár számára is.

Az affiliáció és érdeklődés motívumainak lényege Kozéki és Entwistle (1986) rendszerében a társak véleményének meghatározó szerepe, a kellemes közös aktivitás szükséglete, amely erősítésének lehetősége a csoportmunka, a tanítási órán és azon kívül. Az együtt végzett tevékenység az egyik leghatékonyabb módja a kognitív képességek fejlesztésének, amelyre a biológia tanításában szintén több lehetőség adódik.

Az independencia mint motívum az önfejlesztés igényéből adódóan az önálló ismeretszerzés, illetve aktív órai tevékenység biztosítását igényli a biológiaórán is. Ennek egyik példája lehet a fotoszintézist bevezető óra, melyen a tanulók párokban dolgoznak. A feladat a fotoszintézishez szükséges anyagok, elsősorban a pigmentek megismerése. Az órát problémafelvetéssel indítjuk, pl.: Miért fontosak a zöld növények? A kérdés megválaszolására a bevezető órát követő órán kerül majd sor, a fényszakasz tanulmányozása után. A tanulók az órán könyveket, színspektrumot, IKT-eszközöket, internetforrásokat használhatnak, és meg is beszélhetik egymás közt a problémáikat. A probléma megválaszolására kísérletet is tervezhetnek és végezhetnek, ami például egy, a színanyagok szétválasztására vonatkozó klasszikus, szűrőpapírral végzett egyszerűsített kísérlet. Az óra végén a tankönyv segítségével a tanulók leírják a pigmentek fogalmát, azok kémiai természetét, funkcióját, a pigmentrendszerek vázlatát. A fény- és sötétszakasz tárgyalása már komolyabb tanári magyarázatot igényel, így azok önálló tanulói munkával történő feldolgozása nehezebb feladat. Az itt leírt órai tevékenységsor kifejezetten alkalmas egy tehetséges tanulókból álló osztály foglalkoztatására.

A kompetencia, a tudásszerzés vágya is különböző az egyes tanulóknál. Ezen a téren a tehetséggondozás, a felzárkóztatás, a versenyekre való felkészítés érdemel említést. Ugyanakkor a biológia tanításában legkézenfekvőbb módszereink e vonatkozásban a problémacentrikus, önálló tevékenységet igénylő, a kreativitásra és alkotóképességre épülő tevékenységformák, amelyek közben a tehetséges tanuló tudása bővül és elmélyültté válik.

A tanulók lelkiismereti motívumának fejlődése szükségessé teszi az állandó reális értékelést, visszajelzést a nevelők részéről szóban és írásban, a dicséretet és elmarasztalást minden lehetséges esetben csakúgy, mint a következetesség betartását.

Az erkölcsi példamutatás, az értékek szerepének hangsúlyozása, azok reális megítélése az alapja a rendszükséglet és felelősség kialakításának. A példamutatás elsődleges tényezője a tanár kifogástalan szakmai felkészültsége, mely önmagában is motiváló hatású. Nem szabad azonban, hogy mindez a maximalizmus azon tévútjára vigyen bennünket, amely révén nem ismerjük fel tanulóink teljesítőképességét, és ily módon irreális követelményrendszert állítunk fel velük szemben. Ez presszióérzést válthat ki bennük, és végleg elveszi kedvüket a tanulástól.

Kreatív tanulóink alkotásvágyának, innovatív képességeinek kibontakoztatása és azok érvényre juttatása szintén fontos feladatunk, amely megfelelő jutalmazással, reális értékeléssel tovább fokozható. Mai világunk számtalan aktualitást hordoz e téren. Miért ne szervezhetnének gyerekeink egy-egy kiállítást védett növényeink és állataink fotóiból, állíthatnának össze minél kisebb anyag- és eszközigényű kísérleteket, ötletes modelleket, készíthetnének a tankönyv különböző fejezeteihez számítógépes programokat?

Életkortól függően a játékszeretet motívumának kiaknázása is lehetőség a biológia tanításának módszereiben. A játék az ismeretszerzés, gyakorlás és alkalmazás folyamatában egyaránt alkalmazható. Különböző szimulációs és szerepjátékok léteznek az ökológia, etológia, de még a biokémia tanításában is, melyek a tanulók aktív részvételével biztosítják a tananyag jobb megértését.

További motiváló tényezők a tanulásban a sikervágy és kudarcfélelem, a pályaorientáció és a tanulás gyakorlati értéke. Mindennek eleget tehetünk, ha tanulóinkat minél több sikerhez juttatjuk, ha figyelembe vesszük továbbtanulási szándékaikat, és keressük a megszerzett ismeretek gyakorlati vonatkozásait, kapcsolatát mindennapi életünkkel, rámutatunk azok egészséges életmódban és a környezet megóvásában betöltött szerepére (Revákné és mtsai, 2011).

Következő fejezet: >>> 2.6.3.4. A biológiatudományokban tehetséges tanulók foglalkoztatásának lehetőségei és módszerei