2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.5. Tehetséggondozás a fizikatudományban

2.6.5.1. A tehetségről elméletileg fizikus szemmel

2.6.5.1.2. A gondolkodásban tehetségesek

A fizika tantárgy és tudomány struktúrája többszintű. A fizikatudományban kezdetektől fogva tetten érhető az a törekvés, hogy a természet törvényeit egységes keretbe foglalja. Folyamatos tehát a közös lényeg keresése, fontos szerepe van az analógiának, a felismert és alkalmazott törvények formai és tartalmi hasonlóságának (Zalai, 2006; Radnóti, 2010). Az újabb eredmények sok esetben megoldatlan problémákból erednek, tapasztalatok felhalmozása és modellek, elméletek kipróbálása együttesen szüli meg azokat. A fentiek kicsiben, tantárgyi szinten is megnyilvánulnak. A fizikai gondolkodásban tehetségesnek tekinthetjük tehát azokat a tanulókat, akikre jellemző, hogy

jó az elemző készségük,

logikusan gondolkodnak, érvelnek,

képesek a komplex látásmódra,

fegyelmezett, ugyanakkor flexibilis a gondolkodásuk,

egyéni megoldásokat keresnek,

fogékonyak a párhuzamokra,

jó az absztrakciós képességük,

jó a tér- és formalátásuk.

Az ilyen tulajdonságokkal felvértezett tanuló az, aki felismeri a megoldandó problémát és sikeresen tud szelektálni az elsajátított ismeretek között. Az ilyen tanuló, ha ismeretei biztos alapokon nyugodnak, sikeresen szerepel olyan versenyeken, ahol problémaelemzés, jelenségmagyarázat, érvelés a feladat. A gondolkodásban tehetséges, kreativitást mutató tanulók nyílt végű problémák megoldásában, önképzőköri kutatómunkában is sikeresek lehetnek.

Következő fejezet: >>> 2.6.5.1.3. Matematikai készségekben tehetségesek