2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.7. Nyelvi tehetség: anyanyelv, beszédtudomány, idegen nyelv

2.6.7.6. Az idegen nyelvi képességek

2.6.7.6.1. Az idegennyelv-elsajátítás néhány általános jellemzője

Bár az idegen nyelvek ismerete mára alapkövetelmény lett, látjuk, hogy a valóságban ez különbözőképpen valósul meg: egyes emberek könnyebben tanulnak idegen nyelvet, mások nehezebben; egyes országokban többen beszélnek idegen nyelveket, más országokban kevesebben stb. Ehhez mindenekelőtt fontos a nyelvérzék fogalmának tisztázása, hiszen sokszor halljuk az idegen nyelvvel birkózó gyermekektől (vagy éppen szüleiktől), hogy ennek vagy annak „nincsen nyelvérzéke”. Erre világos magyarázat azért nincsen, mert egyrészt nem létezik olyan elmélet, amely kizárólagos választ tudna adni arra, hogy az idegennyelv-tanulás során miért viselkedünk olyan sokféleképpen (Crystal, 2003, 46.); másrészt abban is biztosak lehetünk, hogy nyelvérzéke mindenkinek van, az nem dichotómia kérdése (Ottó és Nikolov, 2003, 36.). „Tanárok, diákok és kutatók széles körében egyetértés mutatkozik […] annak megítélésében, hogy léteznie kell olyan kognitív képességnek, amely azonos körülmények között, ugyanolyan motivációval rendelkező tanulóknál is eltérésekhez vezethet egy adott nyelvi kurzus elvégzésének eredményességében. Úgy tűnik tehát, hogy vannak, akik számára egyszerűbb feladatot jelent egy idegen nyelv elsajátítása, s ha ez így van, akkor érdemes megvizsgálni, hogy mi ez a képesség.” (Ottó és Nikolov, 2003, 35.). A témával foglalkozó szerzők speciális adottságnak tekintik a nyelvérzéket, amely viszonylag állandónak mondható, és előre jelzi az ember idegen nyelvi tehetségének alakulását. De mik a komponensei ennek az adottságnak?

Négy ilyen alapvető összetevőt különíthetünk el Ottó és Nikolov (2003, 36–37.) alapján:

(a) fonetikai kódolási képesség – azaz az egyes hangok egymástól való elkülönítése, a hozzájuk kapcsolódó szimbólumok (írásjegyek) felismerése, a kettő összekapcsolása;

(b) induktív nyelvtanulási képesség – az idegen nyelv szabályainak felfedezése (lásd a gyermek analógiás nyelvtanulásának szabálytalan alakjait, amely szintén induktív módon működik. Ezért nem szabadna félnünk attól, hogy „nem beszélünk helyesen”, hiszen a gyermek számára is ez az anyanyelv-elsajátítás módja.);

(c) nyelvtani érzékenység – a mondatstruktúrákon belül a szavak és más nyelvi kifejezések funkcióinak felismerése;

(d) asszociatív memória – a hangalak és jelentés párosának hatékony összekapcsolása.

Következő fejezet: >>> 2.6.7.6.2. Hogyan azonosítható az idegen nyelvi tehetség?