2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.7. Nyelvi tehetség: anyanyelv, beszédtudomány, idegen nyelv

Pölcz Ádám

„Beszéljünk tehát arról a szónokjelöltről, aki buzdítást és segítséget igényel, és adjuk át neki mindazt, mire minket megtanított a gyakorlat, hiszen ennél jobbat úgyse taníthatnánk.” (Cicero: A szónokról)

Az anyanyelvi tehetség sajátos, hiszen az ember különleges adottságai ezen a területen nyilvánulnak meg legelőször. Tulajdonképpen minden ember nyelvzseni, hiszen képes arra, hogy megtanuljon egy (vagy akár több) nyelvet a semmiből. Ezt a folyamatot azonban támogatni, segíteni kell, mert a már kezdetekkor is tudatos anyanyelvi nevelés később számos előnyhöz juttatja a gyermekeket, pl. az idegen nyelvek tanulása terén is. A nyelvi-kommunikációs kompetenciák területének összetettségét jól mutatja, hogy az anyanyelvikompetencia-fejlesztési módszerek mellett számos idegennyelv-tanulási és -tanítási módszert ismerünk. A jelen fejezet a nyelvi tehetségről (az anyanyelv-elsajátításról, idegennyelv-tanulásról, nyelvérzékről, a beszéd és a gondolkodás összefüggéséről, a kettő kapcsolatának fejlesztéséről, a retorikáról, valamint beszédtechnikai kérdésekről) szól, és igyekszik történeti keretbe foglalni a nyelvi fejlesztéssel kapcsolatos teendőket. Emellett gyakorlati példákon keresztül szeretné bemutatni a nyelvi fejlesztési lehetőségeket, amelyek elsősorban a hangzó beszédhez kapcsolódnak, és amelyekkel a nyelvek használatában nagyobb jártasságra, motiváltságra és tudatosságra tehetnek szert a fiatalok.

Kulcsszavak:

analógiás nyelvtanulás, anyanyelv-elsajátítás, anyanyelvi szocializáció, beszéd- és értelemgyakorlatok, beszéd- és ejtéshibák kétnyelvűség, nyelvérzék, nyelvi kreativitás, nyelvi ösztön, nyelvi tehetség, retorikai szituáció, szónoki feladatok, többnyelvűség

Következő fejezet: >>> 2.6.7.1. Mi az a nyelvi tehetség?