2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.2. Matematika tehetséggondozás

2.6.2.5. Javaslatok a hazai matematika tehetséggondozás eredményesebbé tételére

A matematika tehetséggondozás hatékonyabbá tételének legfontosabb feltétele az, hogy a matematika iránt érdeklődő vagy ez irányban megnyerni kívánt tanulók emelt szintű tananyagot emelt óraszámban tanuljanak. Ezért ösztönözni és anyagilag támogatni kell, hogy az iskolák többségében a felső tagozaton, de legalább 7. osztálytól a matematikát – a középiskolákban pedig a matematikát és a természettudományos tárgyakat – emelt szinten tanuló csoportok indulhassanak. A jelenlegi fakultációs rendszer, az alacsony matematika-óraszámokkal és a sokadszor csökkentett tananyaggal nem biztosít elegendő, jól felkészített diákot a reál irányú felsőoktatás számára.

Meg kell teremteni a szakmai feltételeket az ilyen osztályok, csoportok indításához. Ehhez a legfontosabb teendők:

Ösztönözni kell a tanárokat az emelt szintű osztályok indításra, az ezekben való tanításra. Egyrészt biztosítani kell a szakmai felkészülést a tehetségfejlesztést segítő továbbképzések indításával. (Ha egy régióban ilyenekre van érdeklődés, akkor pl. a Matehetsz ilyen irányú akkreditált képzéseit helybe kell vinni.) Másrészt érdekeltté kell tenni a pedagógusokat a képzéseken való részvételben és az ilyen csoportokban való tanításban. Az előbbit a minősítési rendszer módosításával, az utóbbit az emelt szintű osztályokban való, többletmunkát kívánó tanítás anyagi megbecsülésével. Ebbe a több mérnököt, informatikust igénylő cégeket helyi és országos szinten is célszerű lenne bevonni.

Támogatni kell az emelt szintű osztályokban való tanításhoz szükséges szakmai anyagok megjelentetését. Ez nem feltétlenül új tankönyvcsaládot kell, hogy jelentsen. Célszerű lenne olyan tematikus füzetek megjelentetését támogatni, amelyek egy-egy témában tartalmazzák a heti 3 órás tananyagon túlmutató elméleti ismereteket, és gazdag feladatanyagot is tartalmaznak az adott témakör emelt szintű tanulásához. Ennek az is lehetne az előnye, hogy nemcsak az emelt szintű osztályokban való tanításhoz, hanem pl. szakköri munkához, táborokhoz, önálló felkészüléshez is használhatók lennének. Korábban a Sulinet keretében támogatták olyan rövid cikkek megjelenését, amelyeket egy lyukasórában elolvashat és a következő órára már be is vihet a tanár. Sajnos ez igen rövid idő után leállt. Célszerű lenne ezt is visszaállítani úgy, hogy a hosszabb távon való működést biztosítsák.

Semmiképp nem célszerű az alsó évfolyamokon csökkenteni a matematika tananyagát, hiszen ott még együtt tanulnak azok, akiknek később szükségük lesz magasabb szintű tudásra, és azok, akiknek a középszintű ismeretek is elegendőek. Ennek a pedagógiailag nehéz problémának a megoldása is indokolná, hogy alsó tagozaton legyen mindennap matematikaóra. Ha ötödik vagy hetedik osztálytól lesznek emelt szintű osztályok, akkor ez a többi osztályban is lényegesen hatékonyabbá teheti a munkát, mert mindenkinek a tudásához, képességeihez alkalmazkodó tananyagot, módszereket lehet alkalmazni.

Támogatni kell továbbá a tehetséggondozási lehetőségeket, az iskolai és regionális szakköröket és a versenyeztetés lehetőségeit. A fenntartóknak biztosítsanak külön keretet a tehetséggondozás támogatására, amelyet csak erre a célra, iskolai szakkörökre, iskolán kívüli tehetségfejlesztő lehetőségekre, versenyeken való részvétel támogatására lehessen fordítani. Emellett is támogatni kell a regionális tehetségfejlesztési lehetőségeket, pl. megyei szakköröket, mert ha egy iskolában csak kevés érdeklődő van, és ott nem gazdaságos szakkört szervezni, akkor ők a regionális tehetséggondozásban kaphatnak segítséget.

Célszerű lenne matematikai bázisiskolákat létrehozni, ahol a pedagógusok és a tanárjelöltek is megismerkedhetnének az emelt szinten való tanítás módszereivel. Megyénként, de legalább régiónként legyen egy-egy bázisiskola. Ezeknek az iskoláknak lenne a feladatuk, hogy az adott szaktárgyban bemutató órákat tartsanak, szakmai programokat szervezzenek a régió pedagógusainak, regionális szakköröket, versenyeket pedig a tehetséges tanulóinak. Ezek lehetnének az igazán hasznos regionális tehetségpontok. Ezekben az iskolákban elvárás legyen a tehetségfejlesztő anyagok kimunkálása. Ezekhez az iskolákhoz kapcsolódjanak a pedagógus-továbbképzések, szaktárgyi tanfolyamok. Ebben együttműködnének a pedagógusképző intézményekkel. Szerepet vállalhatnának a tanárjelöltek gyakorlati felkészítésében. Ehhez az iskolák a támogatást az adott tantárgyra vonatkozó hosszú távra szóló pályázattal nyerhetnék el, de néhány kiemelkedően eredményes műhelyt fel is lehetne kérni a feladatra.

A pályázati rendszert is át kell gondolni. A jelenlegi pályázati lehetőségek rengeteg észszerűtlen, a napi iskolai gyakorlattól idegen megkötést tartalmaznak, amelyek akadályozzák a pályázati források észszerű felhasználását. A pályázatok kiírásába, értékelésébe be kell vonni a szakmai szervezeteket, a tantárgyak elismert szakembereit. Általában nem elegendő néhány esetben kikérni a szakma véleményét, hanem meg kellene teremteni a folyamatos egyeztetés rendszerét.

Következő fejezet: >>> 2.6.2.6. Összegzés