2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.11. A táncos tehetség felismerése és fejlesztése

2.6.11.5. A táncos tehetségek fejlesztésének lehetséges módszerei

2.6.11.5.3. A mozgáskogníció fejlesztése

Az elemző, rendszerező szemlélet, a tánclejegyzés (táncnotáció) ismerete, a kialakult mozgásképzet és a tánc technikai megvalósítása együttesen eredményezhetik a magas fokú mozdulattudatosság kialakulását.

A tánctanítás a mozgás elemzésére, megértésére, saját testen belüli értelmezésére irányul, s mint ilyen speciális kognitív folyamat: „közvetlenül a mozgást érintő tudást, a mozgásról való gondolkodást, a mozgásképzeletet, a mozgás verbális vagy egyéb szimbolikus megfogalmazását, összességében a mozgással kapcsolatos tudatosságot jelenti. A mozgáskogníció fogalma azt kívánja kiemelni, hogy a hagyományosan procedurális (a cselekvésben megnyilvánuló, képesség jellegű) vagy belső tudásnak elkönyvelt mozgáskészségről is kialakítható deklaratív tudás. A fenti definícióban a »közvetlenül a mozgást érintő tudás« meghatározás ezért lényegi kitétel. Arra utal, hogy a mozgáskogníció fogalmának használatakor a tudást és a gondolkodást magára a mozdulatra kell vonatkoztatni.” (Fügedi, 2006, 108–109.)

A mozgáskogníció mint kognitív képesség fejleszthető, a technikai kivitelezés mellett a fejlesztése a tehetséggondozás irányultsága tekintetében lényeges tényező.

Következő fejezet: >>> 2.6.11.5.4. Az improvizáció