2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.3. Tehetségfejlesztés a biológiatudományban

2.6.3.2. A komplex tehetségfejlesztés értelmezése, összetevői a biológia tantárgy területén

A tehetséges tanulók komplex fejlesztésében a biológia tantárgy területén alapvetően kétféle típust különíthetünk el:

(1) Olyan programok, amelyek a tehetséges tanulókat sajátos szervezeti és oktatási-nevelési keretek között, azokat elkülönítve direkt, komplex fejlesztést és foglalkoztatást valósítanak meg, beleértve a tanulók személyiségének pedagógiai és pszichológiai módszerekkel történő fejlesztését. Ezek a tanulók 4–6 évig járnak a tehetségeket összegyűjtő intézményekbe, miközben speciális tehetségük is kibontakozik. Ekkor kell közbelépni azokkal a módszerekkel, amelyek az adott területen a tehetség fejlődését biztosítják. Ilyen program például hazánkban az Arany János Tehetséggondozó Program.

Határainkon túli példa a Kazani Szövetségi Egyetem Elabuga Intézete (Elabuga Institute of Kazan Federal University), amelyben 2010 óta folyik középiskolás tehetségek komplex nevelése és foglalkoztatása. A fejlesztés fő területei: kognitív képességek, kreativitás, pszichoszociális területek modern tanulási környezetben, speciális területeken is, beleértve az IKT-ra épülő tanulási formákat (Merzon és mtsai, 2013).

(2) A komplex fejlesztés másik típusa kifejezetten a speciális, esetünkben a biológia, illetve a természettudományok területén belül értelmezendő programok. A komplexitás ebben az esetben vagy a fejlesztés szervezeti kereteire, vagy adott szervezeti formán belül a tanítás és tanulás módszereire, illetve a fejlesztendő képességekre vonatkozik.

A szervezeti keretek szerinti komplex fejlesztés azt jelenti, hogy a tanulók az iskolában és azon kívül is részesei a tehetségprogramoknak. Az iskola általában szoros kapcsolatban van a külső intézménnyel (pl. üzemek, gyárak, kutatóintézetek), ahová a tehetséges tanulókat delegálja, és sok esetben közös képzési, fejlesztési programmal rendelkeznek. Ezek kiváló példája az egyetemeken folyó duális képzések (felsőoktatási intézmények és különböző cégek, vállalatok együttműködésére épülő közös képzés, amelynek során a hallgató egyetemi tanulmányaival párhuzamosan a szakjának megfelelő gyakorlati tevékenységet a képzés teljes időtartamában a szerződött cégnél, illetve vállalatnál végzi), amelyek ugyan bármely hallgató számára elérhetők, ugyanakkor a tehetséges hallgatók számára kifejezetten jó fejlődési terepet nyújtanak. A természettudományokban tehetséges közép- és általános iskolás tanulók ilyen jellegű foglalkoztatása már az 1980-as évektől elterjedt volt Angliában, ahol a tanulók speciális, a természettudományok és a mindennapi élet gyakorlatának összefüggéseire épülő ipari és kutatási projektekben vettek részt (Woolnough, 1994). A speciális területen komplex fejlesztés egy másik példája az ASCEND-projekt (Able Scientist Collectively Experiences New Demands), amely a Cambridge University szervezésében 2007 óta működik a város középiskoláiban tanuló 14-15 évesek számára. A projekt célja a természettudományokban tehetséges tanulók megtalálása és fejlesztése. A programba az iskolák által már azonosított és javasolt tanulók kerülnek be. A foglalkozások tanítás után, délután zajlanak. Már a bekerülés is a tanulók érdeklődése alapján történik. 30 perces előadásokat hallgatnak különböző témákban, majd ők döntik el, mit választanak. Ezt követően a téma specialistáival kerülnek kapcsolatba, akik az egyetem oktatói vagy hallgatói. A komplexitás jellegét az adja, hogy a tématerületen túl külön foglalkozások vannak a természettudományos gondolkodással összefüggő metakognitív képességek fejlesztésére és a kutatásmódszertanra vonatkozóan (Taber, 2007).

Az iskolában végzett komplex fejlesztés jó példája a Rostock Modell elnevezésű program, amely egy nemzetközi együttműködésre (Németország, Magyarország, 2004–2008) épülő projekt. Célja a kisiskolások természettudományos gondolkodásának fejlesztése és vizsgálata, komplex tanulási környezetben. A programot a Rostocki és a Debreceni Egyetem oktatói fejlesztették ki, ami rostocki, budapesti és debreceni általános iskolák alsó tagozatos tanulói és pedagógusaik segítségével valósult meg. A didaktikai alapkoncepcióit a következő elemek jelentik:

a megtanulandó anyag jelentőségének megbeszélése;

egy alapgondolat megállapítása;

a tanulás közös céljainak megfogalmazása;

a tanulás konkrét kritériumainak kidolgozása;

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.3.3. A biológiában tehetséges tanulók motiválása