A tehetség kézikönyve

2.6.3.1. A biológia tudományában tehetséges tanuló jellemzői és azonosítása

A biológia tudományában tehetséges tanulók a tehetség általános jellemzőin túl a biológia mint experimentális tudomány sajátságaiból adódó képesség- és tevékenységrendszer területén tűnnek ki társaik közül. Ezek a területek nagyfokú hasonlóságot és átfedést mutatnak a kémiában és fizikában tehetséges tanulókkal, ami a kérdéses diszciplínák megismerési folyamatának, logikájának analógiáiból következik. Valamennyi épít a természettudományos jelenségek megfigyelésére, az abból kiinduló problémamegoldásra, a természet jelenségeit kísérletekkel vallatja, a kísérletek során nyert adatokból következtetéseket von le, amelynek eredményeként tudományos elméletek, törvényszerűségek születnek.

A biológia abban különbözik a többi természettudományos diszciplínától, hogy az élőlények strukturális és funkcionális sajátságait, összefüggéseit, az élő és élettelen világ kapcsolatát és kölcsönhatásait, valamint az élővilág fejlődését vizsgálja. Sajátos megismerési módszerei közé így az in vivo és in vitro megfigyelés és kísérletezés, a gyűjtőmunka, a különböző élőlények meghatározása, biológiai modellek alkotása tartozik. A biológiában tehetséges tanulók jellemzőinek meghatározásakor ezért ki kell térnünk azokra a sajátságokra, amelyeket a természettudományokban tehetséges tanulók mutatnak és ezen felül azokra, amelyek speciálisan a biológia tudományában kimagasló diákok személyiségjegyei.

A természettudományokban tehetséges tanulók jellemzőinek leírásában a globális megközelítéstől a részletek leírásáig több meghatározás áll rendelkezésünkre. Gardner (1999, idézi: Trnova, 2013) szerint a természettudományos tehetség a természeti intelligencia talaján nő ki, ami lehetővé teszi, hogy felismerjük, rendszerezzük és hitelesen leírjuk a természet jelenségeit. Sternberg (2007, idézi: Trnova, 2013) a természeti intelligenciát olyan képességként definiálja, amely lehetővé teszi, hogy természetmegismerési módszerek segítségével ismereteket szerezzünk, és azokat a mindennapi életben alkalmazni tudjuk. A természettudományos tehetség három típusát határozza meg: (1) analitikus intelligenciában (képesség egy probléma elemzésére és a részletek megértésére) kiemelkedő tehetség; (2) szintetikus intelligenciában kimagasló személyiség (a problémák globális, intuitív és kreatív megértése és megközelítése); (3) kiemelkedő gyakorlati intelligenciával(az analitikus és szintetikus intelligencia gyakorlati alkalmazásának képessége) rendelkező egyén. Ezek a természeti intelligenciára épülő tehetségfogalmak magukban foglalják mindazon képességeket, amelyek a természet megismerésére, a természettudományos gondolkodásra és a természettudományos tudás alkalmazására vonatkoznak (2.6.3.1. táblázat).

A természettudományokban, így a biológiában tehetséges tanuló ezeknek a képességeknek és készségeknek nagy részében vagy mindegyikében életkortól függően kiemelkedő lehet. A kognitív összetevők terén már az első osztályos tanuló is rendelkezhet az átlagosnál magasabb szinttel, míg a természettudományos problémamegoldás és kutatás készségeinek kiteljesedése elsősorban a formális gondolkodás időszakában lévő gyermekek esetében várható (ez akár már az általános iskola 3-4. osztályában is megfigyelhető). Az 2.6.3.1. táblázatban bemutatott összetevők nem tartalmazzák a tehetség természettudományok iránti érdeklődésének jellemzőit, illetve azt, hogy mit jelent a megjelölt képességek és készségek magas szintje. Ennek részleteit fejtette ki Yager (1989) és Nemcová (2016), melyet életkor szerinti csoportosításban a 2.6.3.2. táblázatban szemléltetünk.

A 2.6.3.1. és a 2.6.3.2. táblázatban szereplő jellemzők irányadóak a természettudományos tehetség megítélésben, és amennyiben egy gyereknél ezek többsége észlelhető vagy mérhető, úgy valóban tehetségként lehet értelmezni.

2.6.3.1. táblázat. A természettudományos megismerés és gondolkodás összetevői (Csapó és mtsai, 2015)

A természetismeret terén a tehetség megítélése óvodáskorban még nagyon nehéz, szinte lehetetlen feladat, hiszen a gyerek érdeklődése sokrétű, a körülötte lévő világ valamennyi részletére kiterjed. A miért kérdések száma sem mindig mérvadó, életkori sajátosságból adódik. Az is természetes jelenség ebben a korban, hogy kifejezett érdeklődést mutat az állatvilág iránt, az állatokról beszél, mesét hallgat, azokat lerajzolja vagy éppen állatfigurákkal játszik. Az azonban, ha az életkorát meghaladó ismeretei vannak az állatvilágról (pl. állatfajok nevének, élőhelyének ismerete, táplálkozási és viselkedési jellemzők), már az élővilág (biológia) terén megnyilvánuló tehetségígéretről árulkodhat. Ugyanígy biológiában tehetségígéret lehet az az óvodás gyerek, aki a növényeket ismeri, nevüket megjegyzi, pontos megfigyelés után jellemzőit elmondja, esetleg lerajzolja.

2.6.3.2. táblázat. A természettudományos tehetség összetevői életkor szerint (Yager, 1989; Nemcová, 2016)

Az általános iskola alsó tagozatában annak lehetünk tanúi, hogy egyre több 3. és 4. osztályos tanuló ér el a formális gondolkodás időszakába. Ez azt jelenti, hogy már képes problémák megoldására, hipotézisek alkotására (amit ebben a korban még jóslatoknak nevezünk) és a megoldások megtalálására. Tudnak megoldási utat tervezni, és képesek azokat kivitelezni, de a megoldás értékelése még kritikus elem számukra, csakúgy, mint a problémák és megfigyelések, illetve kísérleti célok megfogalmazása (Revákné, 2015). Ebben a korban a biológiában tehetséges gyermek tehát már nagyon sok ötlettel él egy-egy biológiai jelenség megfigyelésére, azok magyarázatára és a velük történő kísérletekre vonatkozóan, de a miértekre adott válaszokban gyakran még a gyermeki nyelv és nem a tudományos szakszókincs szerepel.

Az általános iskola felső tagozatában tanuló, biológiában tehetséges diák a szokásosnál nagyobb fajismereti, rendszerező, megfigyelő és kísérletező tevékenységével tűnik ki társai közül. Ezek a diákok gyakran mutatnak nagy lelkesedést a biológia különböző területei iránt, és azzal kapcsolatban elkötelezett gyűjtőmunkát (publikációk, képek, rajzok, írások, modellek, internetoldalak, növény- és rovargyűjtemények) végeznek. Viselkedésük szélsőséges lehet, vagy szeretnek hangot adni biológia iránti érdeklődésüknek, vagy visszahúzódnak és elmélyülten, csendben dolgoznak.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.3.2. A komplex tehetségfejlesztés értelmezése, összetevői a biológia tantárgy területén