A tehetség kézikönyve

2.6.10.2. Elvárások, megfelelés, teljesítmény, kiteljesedés

A világos célok állítása nagyon fontos egy sportoló életében. A célok – egyfajta mágnesként – vonzzák a siker felé. Ugyanakkor, ha a sportoló nem saját magának állít fel távlati célokat, azok nem hatnak rá motiváló erővel, hiszen nem róla, nem az ő saját útjáról szólnak, hanem valaki másnak az elvárásait kell beteljesítenie. Ilyen esetben nem beszélhetünk belső motivációról, sportbéli motivációja addig fog tartani, amíg megfelelően erős külső motivációs források veszik körül. Egészen más a helyzet, ha a motiváció belülről, a tevékenység szeretetéből, az érdeklődésből, a saját maga állította célok elérésének, vagy a fejlődésnek, kiteljesedésnek a vágyából fakad. Ilyenkor a speciálisan adódó élethelyzeteken kívül viszonylag kevéssé van szükség kívülről jövő motivációra ahhoz, hogy a sportoló fejlődni akarjon. Ha pedig valaki motivált, megfelelő adottságai vannak, szereti, amit csinál, és akar benne fejlődni, az nagy valószínűséggel sikerhez vezet az adott a területen. A versenysport jellegéből adódóan azonban nagyon sok teljesítményelvárás nehezül az utánpótlás- és a professzionális sportolókra, illetve edzőikre. Hagyományos szemléletben a magas elvárások és az ezeknek való megfelelés vágya a teljesítményhez jelentősen hozzájáruló motiváció forrásai. Nemcsak a gyermekek, hanem számos felnőtt élsportoló és sikeredző küzd az elvárásokkal, és az azoknak való megfelelés problémájával. Például Pep Guardiola amiatt hagyta el a Barcelonát, mert nyomasztó volt számára a túlzott elvárásokat támasztó közeg (Balague, 2013). Sokaknál ez a probléma olyan szintű, hogy rendkívüli sikereik ellenére is kihat hétköznapi életükre, és lelki, illetve fizikai problémákhoz, megbetegedésekhez vezethet. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy sok esetben a sérülések mögött is a túlzott elvárásoknak való megfelelés kényszere áll. Ráadásul a sikerességgel folyamatosan növekednek az elvárások is. Paradox módon az elvárások és a megfelelésvágy elengedése nem feltétlenül vezet a teljesítmény romlásához, hanem olyan potenciálok felszabadítását eredményezheti, amelyekre nem is feltétlenül számítunk. Számos példát láthatunk arra, hogy ha egy sportoló vagy egy csapat túl tud lépni az elvárásoknak való megfelelés görcsös akarásán, akkor teljesítménye minőségileg jelentősen javul. (Ilyen volt például a magyar labdarúgó válogatottnak a 2016-os Európa Bajnokságon a csoportkörben mutatott játéka.) Ezért is állítjuk, hogy ha a sporttehetség-fejlesztés folyamatában a holisztikus fejlődést és kiteljesedést mint célt az öncélú teljesítmény elé tudjuk helyezni, akkor végső soron magasabb szintű potenciálok szabadulhatnak fel.

Attól függően, hogy a szakemberek szemléletükben a gyermekek fejlődését vagy a teljesítményt helyezik előtérbe, más-más képzési folyamaton vezetik végig őket. Mindkét szemléletben lehet kiváló élsportolókat nevelni, és akármelyik szemléletben nevelkednek is a sportolók, sokan közülük abbahagyják a sportot. De bármelyik utat is választják végül, a későbbi életükre is hatással lesznek azok az évek, amelyeket az utánpótlásképzésben eltöltöttek. A kétféle – a teljesítmény-, illetve a fejlődésközpontú – hozzáállásban másként definiálódik a siker és a kudarc, más a tevékenység célja, és másra irányul a megerősítés.

A „teljesítményszemléletben” a sporttevékenység célja az eredmény, a jelen- vagy jövőbeli jó teljesítmény elérése. A sikert a jó eredmény, a győzelem a jó helyezést jelenti. A kudarc a nem elég jó eredmény vagy a vereség. Az eredményorientáltság miatt nagy hangsúly van a külső motiváción. Miután a nevelők a megerősítéseket maguk számára is az eredményben látják, a fejlesztésben a mielőbbi eredményességre törekednek, nem pedig a hosszú távú folyamat átlátására. Megerősítéseket és büntetéseket a közvetlen eredmény alapján nyújtanak a sportolóknak, nem pedig a folyamatok elősegítése érdekében. Például egy utánpótlás-labdarúgó esetében az edző a mérkőzéseken megtiltja, hogy kockázatosabb megoldást válasszon, mert azzal veszélyezteti a csapat sikerességét. A játékos így nem fogja tudni éles helyzetben gyakorolni a kockázatosabb megoldásokat, ezért a képzési folyamat végére szűkebb repertoárja lesz, mint egy másfajta képzésben részt vevő fiatalnak. A folyamat versus eredmény megerősítésére jó példa, amikor egy labdarúgóedzésen gondolkodásfejlesztő kisjátékban egy játékosnak jó meglátása van egy helyzet megoldásához, és odapasszolja a labdát a társának, aki viszont nem jól méri fel a helyzetet, s az akció nem lesz sikeres. Ha az edző visszajelzi a jó meglátást, akkor a fejlődési folyamatot erősíti meg, s arra biztatja a játékost, hogy a későbbiekben alkalmazza ezt a meglátást akkor is, ha éppen most – a másik miatt – nem volt eredményes. Ha a társat leszidja, netán a passzoló játékost is, amiért nem sikeresen passzolt, vagy ha csak a sikeres átadásokat és az átadások nyomán született gólokat erősíti meg, akkor eredményszemléletben dolgozik. A kisjáték nem fogja elérni a célját, azaz a döntéshozatal fejlődését. A teljesítményszemlélet fentiek miatt könnyen egysíkúvá teheti a fejlődést.

A „fejlődésszemlélet” fő távlati célja a fejlődés, a tudás gyarapodása, a lehetőségek s a teljes személyiség kibontakozása. E célon végzett munka egyik eredménye a jó teljesítmény. A távlati célok és a siker itt is megjelennek, de egy teljes élet tágabb összefüggésében. A fejlesztési folyamat a jelenre fókuszál. A sikert abban definiálhatjuk, hogy a sportoló megtett mindent a célja elérésének érdekében, a verseny/edzés jó közösségi élmény volt, illetve hogy a tevékenységben szembeötlő a fejlődés, a tudás gyarapodása és az öröm. Kudarc, ha a sportoló nem tett meg mindent, kudarc a rossz hangulat, az öröm, illetve a sikerélmény hiánya. A fejlődésszemléletben űzött sportolás lényegéből adódóan kedvez a belső motiváció fenntartásának, a szélesebb spektrumú fejlődésnek, a kreativitásnak és a felszabadultabb önkifejezésnek, produktivitásnak. Az intenzív, sokoldalú fejlődés, a pozitív légkör, a kreativitás és a felszabadult önkifejezés pedig – megfelelő adottságok meglétével – előbb-utóbb jó teljesítményt is von maga után.

Következő fejezet: >>> 2.6.10.3. Pedagógiai szemléletek hatásai a sportoktatásban