A tehetség kézikönyve

2.6.10.4. A három legfontosabb mentális tényező – egy sporttehetség-kutatás konklúziói

2009-ben nagyszabású sporttehetség-kutatást végeztünk, melynek célja a sporttehetség kibontakoztatásának hátterében álló pszichológiai és szociális tényezők vizsgálata volt. A kutatás elméleti hátterét az integratív szemlélet adta, alapfelvetése abból indult ki, hogy a sporttehetség kibontakozásához nem elég pusztán a megfelelő fizikai alap megléte, hanem a pszichológiai és szociális tényezők ugyanúgy meghatározók. Öt első és másodosztályú labdarúgóklub 21 utánpótláscsapatának 425 játékosa és edzőik vettek részt a vizsgálatban. 48 különböző pszichológiai és társas tényezőben hasonlítottuk össze a tehetségesebbnek véleményezett sportolókat a többiekkel. Az eredmények nagyon meggyőzően alátámasztották a sporttehetség-gondozás integratív modelljét, és egybevágtak a nemzetközi, illetve hazai szakirodalomban leírtakkal (Aidman és Schofield, 2004; Williams és Krane, 2001; Reilly, Williams és Richardson, 2003; Lénárt, 2002; Gyömbér és Kovács, 2018). A 48-ból 27 tényezőnél statisztikailag jelentős (szignifikáns) különbséget találtunk a társaik és edzőik által tehetségesebbnek tartott sportolók és játékostársaik között. S egyöntetűen mind a 27 tényezőben kedvezőbb értékeket mutattak a tehetségesebbnek tartottak. A tehetségesebbnek vélt játékosok általában magasabb értékeket értek el az intelligenciateszten, jobbnak tartották figyelmüket, jobban tudták kezelni a szorongást, magasabb önbizalommal és kedvezőbb társas készségekkel rendelkeztek, erősebb családi támogatást éreztek a hátuk mögött, továbbá az edzőkkel is jobban megtalálták a közös hangot. A legkiválóbbnak tartott játékosokat összehasonítva a „pusztán” tehetségesebbnek tartottak csoportjával szintén jelentős különbségeket találtunk, de már jelentősen kevesebb tényezőben (11 pszichológiai faktornál). S hasonlóan a korábban leírtakhoz, ahol különbség volt, ott minden tényezőben kedvezőbb értéket értek el a legkiválóbbak. Ugyanakkor eltűntek a szociális (családi, kortársi) faktorok különbségei. Ebből arra következtettünk, hogy a családi támogatás és a szociális készségek jó alapot adhatnak a tehetség kiteljesítéséhez, de a végső sikerességet az egyéni mentális jellemzők fogják meghatározni. A különböző statisztikai összehasonlításokban (például amikor a legnépszerűbb játékosokat hasonlítottuk össze a kevésbé népszerűekkel, a szorongóbbakat a kevésbé szorongókkal, vagy a társak és edzők szerint legnagyobb jövő elé nézőket a többiekkel stb.) három tényező következetesen együtt járt. E három tényező – az önbizalom, a szorongás és a figyelem – szintén megjelent a legkiválóbbak és a tehetségesek többi csoportjának összehasonlításánál kapott 11 pszichológiai faktor között. E három pszichológiai tényezőt méltán sorolhatjuk a legfontosabb sporttehetségfaktorok közé, hiszen igen jelentős hatással lehetnek a fizikai képességek fejlődésére és megnyilvánulására. A figyelem problémái mind a tanulási folyamatot, mind a teljesítményt rombolhatják. A magas szorongásszint csökkenti az önbizalmat, a vállalkozó kedvet, rontja a figyelmet, kudarckerülő attitűdhöz s szintén a tanulás, illetve a teljesítmény romlását eredményezheti. Mindez ördögi körhöz is vezethet, hiszen a kudarcok hatására fokozódhat a szorongás, gyengülhet a figyelem és az önbizalom. Ugyanakkor a szorongás alacsony szintje vagy megfelelő kezelésének képessége, illetve a jó figyelmi jellemzők segítik a tanulási folyamatot s a jó teljesítményt. S pozitív körként a sikerek erősítik az önbizalmat, ami szintén feltétele a képességek és tudás sikeres megnyilvánulásának. A tehetséggondozó programokban ezért kiemelkedően fontos törődni ezekkel a mentális tényezőkkel.

Következő fejezet: >>> 2.6.10.5. „Teljes embert nevelni” elsősorban – Holisztikus fejlesztés vagy az ugyanabból még többet elv?