2. Elméletek, módszerek, tehetségterületek

2.6. Főbb tehetségterületek

2.6.10. Sporttehetség-gondozás holisztikus szemléletben

2.6.10.3. Pedagógiai szemléletek hatásai a sportoktatásban

A holisztikus szemléletben végzett sporttehetség-gondozásban a fent bemutatott fejlődés-központúság jelenik meg. A különböző nevelői filozófiákat, szemléleteket valló szakemberek eltérő módon igyekeznek tanítványaik fejlődését serkenteni. E nevelői filozófiák a nevelő előzetes tapasztalatain, neveltetésén, saját hozott mintáin s az adott társadalmi hiteken alapulnak. Ezekből adódóan az, hogy milyen szemléletben dolgozik valaki, összefügg személyiségével, világképével is. A nevelő – legyen az pedagógus vagy szülő – szemlélete megnyilvánul a kommunikációban, a célokban, a képviselt értékekben, a módszertanban s még a játékfilozófiában is. Bizonyára nagyon sokféle nevelői szemlélet létezik, de kettő közülük a gyakorlatban markánsan kirajzolódik:

Az egyiket nevezhetjük „légy elégedetlen és akarj bizonyítani” szemléletnek. Ebben a motivációt a nevelő a kritikára, a negatívumokra, a hiányosságok hangsúlyozására helyezi. Azzal a burkolt céllal teszi ezt, hogy a gyermek/tanítvány önkritikát gyakorolva még keményebb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Az „élvezd, amit csinálsz, és teljesedj ki benne” nevelői hozzáállás a tevékenység szeretetére, annak végzésének örömére és a tevékenységben rejlő személyes kiteljesedés lehetőségére helyezi a hangsúlyt. A két eltérő attitűdben való nevelkedés egyaránt hozhat sikert és magas szintű teljesítményt. Ugyanakkor fenti nevelői szemléletek a személyiség fejlődésére, az énképre, a kreativitásra, a kezdeményezőkészségre, illetve a teljesítményszorongás szintjére egészen eltérő hatással lehetnek.

A „légy elégedetlen, és akarj bizonyítani szemléletre” példa az az edző, akinek ars poeticájának egyik fő mondata a következő: „A jó dolgokat meg kell említeni, a hibákat ki kell emelni.” Ő úgy gondolja, hogy a pozitív dolgok hangsúlyozása inkább csak elégedetté, önelégültté tenné a versenyzőt. Más példa az édesanya, aki a következő mondattal várja a mérkőzésről hazaérő fiát: „Hallottam, jó sz.. voltál ma.” Egy NB2-es labdarúgó szakvezető azzal kívánta „játékosai önbecsülését felpiszkálni”, hogy az előző edzőre hivatkozott, miszerint ez a keret nem alkalmas minőségi játékra. Sejthető, hogy a csapat nem szárnyalt a következő mérkőzésen. A negatívumok és kritikák hangsúlyozására építő pedagógia rontja az önbecsülést, káros hatással lehet az egész énképre. A bizonyítani akarás általi magas szintű teljesítmény helyett inkább magas fokú teljesítményszorongást, alacsony vagy eredményesség függvényében szélsőségesen váltakozó önbizalmat, csökkenő kreativitást, illetve kudarckerülő attitűdöt eredményez. A külső motiváció hangsúlyozása miatt a külső tényezők jobban befolyásolják a motivációt, ezért a motiváció a külső körülményektől erősen függővé válhat.

Az „élvezd, amit csinálsz és teljesedj ki benne” a sportolók érdeklődésére, erősségeire, a tevékenység szeretetére és örömére alapoz. Támogatja a kezdeményezést és az önállóságot. A sporthelyzetekben a problémák hangsúlyozása helyett a játékot és a kihívások élvezetét helyezi előtérbe. Az ebben a szemléletben történő képződés a tevékenység szeretete, az érdeklődés és az öröm által stabilabb, belső motivációt tarthat fenn. Továbbá erősítheti az önbizalmat, kedvező hatással lehet a kreativitásra és a kudarcokból való felépülésre. Ilyen szemléletet közvetít például a labdarúgásban a FUNino program filozófiája (Wein, 2013).

Következő fejezet: >>> 2.6.10.4. A három legfontosabb mentális tényező – egy sporttehetség-kutatás konklúziói