A tehetség kézikönyve

2.6.10.7. Tényleg tehetsz érte – Tudatosság és a képességek felszabadítása

Az, hogy a Tehetséghidak sporttábor központi fonala a tudatosság volt, összhangban van az emberiség kollektív tudatának az egész világban nyomon követhető átalakulásával. Nem csak a technológia fejlődésében vagy az információáramlásban találkozhatunk robbanásszerű tágulással. Az emberi tudat is egyre tágabbá, nyitottabbá válik. Felfedezhető ez az új generációk korai kognitív érésében, a szigorú racionális kereteknek a különböző területeken megjelenő (például óriási mértékben megszaporodott a misztikus filmek száma) szertefoszlásával, vagy a kognitív tudattartományokon túli tudatállapotok létjogosultságának elismerésével a tudomány területén (lásd pl. a megszaporodó neuropszichológiai, mindfulness- vagy spirituális intelligenciakutatásokat). Saját gyakorlati tapasztalataink is azt mutatják, hogy – bármilyen területen is – a tehetség kibontakozásában, a potenciális képességek megvalósításában a tudatnak és tudatosságnak meghatározó szerepe van.

A magyar „tehet-ség” fogalmunkat értelmezhetjük úgy is, mintha valamiféle lehetőségre, képességre, forrásra utalna, mely által képesek vagyunk nagyszerű dolgok megtételére. Tehát képesek vagyunk tenni, megvalósítani valamit. Gyakran azonban különböző akadályok gátolják e belső források, képességek felszabadulását. Ezek az akadályok nem csak a külső körülményekből fakadhatnak. Sőt vannak, akik a legmostohább külső körülmények között is kiemelkedő teljesítményekre képesek, míg mások sokkal kedvezőbb feltételek mellett sem tudják kibontakoztatni képességeiket. E gátak gyakran a saját tudattartalmakból (érzések, érzelmek, gondolkodási sémák, kommunikációs minták, hitek, családi sorsminták stb.) fakadhatnak. E tudattartalmak determinálják azt is, hogyan reagál valaki a külső környezeti történésekre, hatásokra. Ez magyarázza, hogy egyesek nagyon nehéz körülmények között is képesek megvalósítani céljaikat. A tudatosság az egyik olyan minőség, mely segíthet a gátak felszámolásában, a determináció feloldásában és a belső erők felszabadításában. Minél nagyobb fokú a tudatosság, annál nagyobb az egyén szabadságfoka. Azaz annál kevésbé határozzák meg viselkedését tanult-berögzült, kevéssé adaptív tudati minták. A tapasztalatok szerint a tudatosság egy bizonyos fokán még a többgenerációs családi mintákból fakadó sorsfaktor-determinánsokat is fel lehet oldani.

Mit értünk ezen a tudatosság által nyert szabadságfokon a gyakorlatban? A tudatosságnak sok formája és szintje lehet. Ahogyan a sporttábor leírásánál is láthattuk, beszélhetünk például tudatosságról a táplálkozás, az érzelmek, a test vagy a gondolkodás területén. Ha például egy sportoló tudatosítani tudja, hogyan változik a testtartása, amikor kudarc éri, és hogy ez a testtartás milyen érzelmeket erősít fel benne (pl. szégyen, szorongás, harag stb.), akkor onnantól képessé válhat tudatosan úgy módosítani a testtartását a helyzetben, hogy az a pozitív mentális állapotokat (pl. önbizalom, erő érzete stb.) és a fókusz visszanyerését erősítse. Másik egyszerű példa, ha egy edző képes tudatosítani, hogy amikor a tanítványa bizonyos módon teljesít, az milyen érzelmeket vált ki benne, ezek az érzelmek milyen kommunikációt vonnak maguk után, s ez a kommunikáció hogyan hat a sportoló teljesítményére, akkor képessé válhat, hogy ne automatizmusokban reagáljon, hanem tudatosan válassza meg a tanítványt segítő legcélszerűbb kommunikációt.

Ha tágul a tudatosság és nő a szabadságfok, az ember más képet kezd alkotni önmagáról és a világról. Ebben a fajta képalkotásban már pozitívabb víziót teremt meg önmagával, környezetével, jövőjével, céljaival kapcsolatban. Egy szójátékkal azt is mondhatnánk, hogy képessé válik. Például látja magát sikeresen, élénk képe van arról, hogy eléri célját és látja, hogy be fogja járni a hozzá vezető utat. Tulajdonképpen a tehetséggondozás fő feladata az ilyen értelemben vett „képes-ség” támogatása.

A „képes-ség” támogatását nem érhetjük el a külső motiváció dominanciájával. Hiszen akkor a gyermek nem maga teremti meg képeit, vízióit, hanem kívülről akarják befolyásolni valaki más víziójának a megvalósításában. Ha holisztikus nézőpontból közelítünk a témához, akkor fontosnak tartjuk, hogy belülről teremtse meg saját sikeres útját. Ebben természetesen kívülről is sokféleképp támogathatjuk. A külső motiváció is lehet adott esetben segítség, de ahhoz, hogy szívvel-lélekkel végezze tevékenységét, szerencsésebb, ha helyette inkább inspirálni tudjuk őt. Az inspiráción olyan gondolatokat, külső impulzusokat, viselkedésmintákat értünk, melyek kapukat nyitnak, utat mutatnak, perspektívát nyújtanak, felismeréseket segítnek elő, önjutalmazó érzéseket keltenek, pozitív gondolatokat és cselekedeteket váltanak ki. Bár az inspiráció kívülről jön, mégis a belső motivációt támogatja. Fontosnak tartjuk ezért, hogy a jövő tehetséggondozásában fokozott szerepet kapjon.

Irodalom

Aidman, E., Schofield, G. (2004). Personality and individual differences in sport. In Morris, T., Summers, J. (Eds), Sport Psychology, Theory, Applications and Issues. Brisbane, Australia: John Wiley and Sons, 22–47.

Balague, G. (2013). Pep Guardiola – Ahogyan nem győzött még senki. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Child, D. (2004). The gifted and talented. Psychology and the teacher. Vol. 7. London: Continuum.

Frenkl Róbert (2003). Sporttehetség. Magyar Sporttudományi Szemle, 2, 16.

Következő oldal

Következő fejezet: >>> 2.6.11. A táncos tehetség felismerése és fejlesztése